Peter Hessler: Kína országútjain - Az újjászülető birodalom mindennapjai

Park Kiadó, 2013

Dr Osman Péter ismertetése

Vigyázó szemetek Kínára vessétek!

(bocsáss meg, Batsányi!)

ϴ „Egy kínai temetésen mindig akad legalább egy boldog ember” ϴ „Civilizációjukat nem kínai civilizációnak fogták fel, hanem úgy, mint ami a civilizáció maga. Olyasmi, ami természetes módon, etnikumtól függetlenül, értelemszerűen vonzó. (…) A birodalom valóban nem úgy terjeszkedett dél felé, hogy a kínaiak beköltöztek a déli területekre, hanem úgy, hogy a helybeliek megváltoztatták a szokásaikat. (…) Mind a mai napig ebben rejlik a kínaiak erőssége. (…) A kínai világ valamiért olyan vonzó tudott lenni, hogy a körülötte élő népek szívesen olvadtak bele” – Hessler idézi Arthur Waldron amerikai történészt Kína múltjáról és jelenéről ϴ „Jogosítványom birtokában ébredtem rá, micsoda tempóban épülnek az utak, és újabbnál újabb autómodelleken akadt meg a szemem vezetés közben. A nyílt úton ezért is rohan az ember – úgy érzi, nyomában tömegek özönlenek.” – Hessler a kínai autós felfedező útjairól. ϴ „Ha későn érkezett is Kína a gyorsforgalmi utak világába (az első autópályát 1988-ban adták át), a tervek szerint 2020-ra hosszabb autópálya-hálózata lesz, mint az Egyesült Államoknak.” (Ez pedig, ha megvalósul, kétségkívül szimbolikus jelentőségűnek is tekinthető! – OP) Ɵ „Kínában sehol sem annyira kézzelfogható a nehéz történelmi örökség, mint éppen vidéken – legalább is politikai szemszögből.” ϴ „A vidéki tulajdonszerkezetben különösen igazságtalan módon ötvöződik a régi és az új, a kommunista és a kapitalista elv. A haszon egyének zsebébe vándorol, de a kockázatot a közösség vállalja: a helyi káderek megtollasodnak a földeladásokból, míg a parasztokat ellehetetlenítik a körülmények.” ϴ „A Szancsához hasonló településeken a párttagok kezében van a tényleges helyi hatalom. Megjelenésem idején Szancsában tizenhét tagja volt a kommunista pártnak, és minden fontos döntést ők hoztak meg. Ők simították el a földvitákat, ők kezelték az állami pénzalapokat, és ők választották a párttitkárt, vagyis a legmagasabb beosztású helyi tisztviselőt. Tőlük függött a tagság összetétele is: a jóváhagyásuk nélkül senki sem léphetett be a pártba.” (Kiemelés tőlem – OP. Szancsa egy kínai mértékkel kis helység, ahol Hessler egy házat bérelt, hogy testközelből tanulmányozza a vidék életét.) ϴ „A kommunista párt egyik erőssége, hogy Kína-szerte képes tökéletesen összehangolni a kampányait. (Közéjük értve nagyon is a párt modernizációs törekvéseit és akcióit! – OP) (…) És a vezetés azzal is pontosan tisztában van, mekkora jelentőséggel bír a helyi hatalom egy döntően még mindig vidéki berendezkedésű országban. Egy Pekingben kiadott rendelkezésnek azonnal a települések tízezreihez kell eljutnia, mert tudvalevő, hogy a falusiak politikai látóköre csak a falujuk határáig terjed.” (Kiemelés tőlem – OP) ϴ „Ebben az országban, ahol milliók vándorolnak vidékről városba, és válnak gazdálkodóból üzletemberré, a déli Csöcsiang tartomány szülöttei képviselik a parasztból lett vállalkozó prototípusát. (Hessler be is mutat karakteres példákat. – OP) (…) Az egy termékre szakosodott települések sajátos modellje nagyban hozzájárult Csöcsiang tartomány sikeréhez. Míg az 1970-es években viszonylag szegénynek számított, ma minden tartomány közül Csöcsiangban a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, városban és vidéken egyaránt.” (Ez a sajátos modell legfőképp abban áll, hogy egy-egy település egyetlen termék, olykor csak valamilyen alkatrész előállítására szakosodott, igazi, ’monokultúrás’ módon, minden üzemében azt gyártják. – OP) ϴ „"Lopott adó, csurgatott adó." Ezt úgy kell érteni, hogy ha a gyár az általános gyakorlatot akarja folytatni, vagyis bevételének egy részét eltitkolja, akkor jóban kell lennie az adóügyi káderekkel. Előbb-utóbb adóhatósági tisztviselők tömegét kell végigetetnünk. Banketten nem ajándékozunk. Ha ajándékot akarunk átadni, felkeressük az illetőt az otthonában.” – Hessler idéz egy ismerős mai kínai vállalkozót. - Idézetek a könyvből.

„Feltekintek, s káprázik szemem, letekintek, s szemem elsötétül, körültekintek, s megzavarodom" mondja Caesar G. B. Shaw színművében (Caesar és Cleopatra), s valahogy így vagyunk Kínával is. Feltekintünk a hihetetlenül gazdag, több évezredes kultúrájára, és káprázik a szemünk. Letekintünk a közelmúltbeli és a jelenlegi, olykor kíméletlenül erőltetett modernizációs útkereséseinek s új kapitalizmusa /rabló/gazdálkodásának bugyraiba, és a szemünk elsötétül. Körültekintünk e hatalmas, szinte felfoghatatlanul sokszínű és inhomogén országban – a legtöbbünk ugyan inkább csak jó könyvek segítségével, amilyen ez is -, és a szélsőségeitől megzavarodunk. Kínáról annyit látunk, hallunk hírekben, tudósításokban, olvasunk könyvekben (igazi ínyenceknek ott van még a kiváló magyar földrajztudós és utazó Lóczy Lajos: A Khínai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása c. hatalmas, közel 900 oldalas műve is, amelyet 1886-ban jelentetett meg a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat), hogy már-már azt hisszük, ismerjük. Ám eme ismeretünk jellemzésére talán Louis Aragon verse a legjobb, amelyben csupán a zsalugáter szó ismétlődik unott egyhangúsággal 19-szer, hogy végül hirtelen kérdőjel álljon mögötte rácsodálkozásként - így döbbenünk rá, számtalan ’találkozás’ után, milyen keveset is tudunk róla.

’Röpke’ hat évszázada Kína már volt a világ élvonalában, sőt... A XV. század elején messze a világ legerősebb hatalma volt, és a tudományok, a technikák és a technológiák számos területén nagyon is megelőzte fejlettségben Európát. Ekkor küldte ki Csu Ti császár a híres hajós expedícióit a világ felfedezésére. Ő építette új székhelyeként, a fallal övezett Tiltott várost, amelynek területe 15-szöröse volt a korabeli Londonénak, lakosai ötvenszer annyian voltak. A császár hatalmas, sokezer hajóból álló új flottát épített hódításra, s ebben a mai legmodernebb hatalmi technikákkal összhangban kiemelkedő szerepet szánt a kereskedelmi kapcsolatok útján történő hódításnak. A vezető hajók a legjobb európai hajókat messze felülmúló méretekben, jóval felettük álló minőségű anyagokból, konstrukciókkal és technológiákkal készültek, éppen ezért a hajózási teljesítményük és a tengerállóságuk is sokkal megelőzte amazokat. Csak a felfedezőkül kiküldött hajókon 30 ezer tengerész szolgált, s a logisztikai felszereltségük lehetővé tette, hogy három hónapnál tovább is hajózzanak, legkevesebb 7.200 km utat tegyenek meg a készleteik frissítése nélkül. A legdöbbenetesebb kínai előnyt azonban az expedíciós törekvések mögött álló szemléletben találjuk. Európa - tudjuk - a felfedező útjain rabolni ment, vagy legalább is rabolt, ha már valahol megjelent. Csu Ti Kínája a kereskedelemre alapozott hatalmát akarta terjeszteni, s ehhez, e közben tudományosan is feltárni, megismerni a világot. Hajói ehhez tudósok, mérnökök, technikusok egész hadát is magukkal vitték.

A kínaiak ősidők óta úgy tartják, hogy országuk a világ közepe - most pedig nem csekély esélye van arra, hogy a rohamos fejlődésével valóban azzá válhat. Hacsak valami nagyon váratlan nem történik, pár évtizeden belül Kína lesz a világ vezető szuperhatalma. Már ma is ott folyik a globális árutermelés igen jelentős hányada – Hessler döbbenetes adatokat közöl, mekkora részesedése van ebben egy-egy kínai városnak ill. körzetnek! - és Kína a tőkeexportjával már ma is rendkívül erős pozíciókat épített ki a világban, beleértve az USA-t is (egyebek közt a hírek szerint 3 ezer milliárd dollárnyi USA államkötvényt birtokol, ami nem csekély hatalmat is jelent). Szerfelett ügyesen építik a gazdasági kapcsolatokra támaszkodó globális pozícióikat is, különösen mintaszerűen a fejlődő országokban.

Hessler amerikai, 1996-tól két évet töltött Kínában a Békehadtesttel, azóta újságíróként dolgozik ott, egyebek közt a Wall Street Journal, a Boston Globe, a National Geographic és a The New Yorker számára. Ez a harmadik könyve Kínáról. Benne a mindennapi emberek életének bemutatása révén, a velük való találkozásokkal ad közelképet a mai helyzetről, „cseppekben a tenger” módján segít a talajszinten belelátni, hogyan él, működik, alakul ez a birodalom. Kínaiul beszél, így valóban tud kommunikálni azokkal, akik révén ismerkedik az országgal.

Ami roppant fontos: úgy érezzük belőle, hogy őszintén és elfogulatlanul igyekszik megismerni és megismertetni e különleges birodalmat, kozmetikázatlanul mutatva erőforrásait és gyengéit. A jövő várható alakulását illetően ebből a két legfontosabb tanulság: ϴ A helyi szintektől kezdve a kormányzat hatékonyságáig az ország számtalan problémával küzd –öröklöttekkel, a rendkívül gyors, drasztikus változások anomáliáival, és az elszabaduló /vad/kapitalizmus rendkívül korrozív hatásaival. ϴ A szerfelett leleményes, rugalmas és törekvő helyi kezdeményezésektől a központi akaratig, roppant erős az ország fejlődési potenciálja, és nagy valószínűséggel átsegíti a nehézségeken.