Paulo Coelho: Alef - Athenaeum Kiadó, 2011

Dr Osman Péter ismertetése

„Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás. A táj, az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás.” - Paulo Coelho.

Megragadóan, izgalmasan különös könyv Paulo Coelho új műve. A kiadó ajánlójából idézve, „Legújabb regényében a világszerte elismert szerző újra felfedezi az életet oly gyönyörűvé tevő csodákat és kincseket. Egy időn kívüli helyre követi a tökéletes szerelmet, és végigjárja a lélek útját.” Teszi pedig ezt úgy, hogy - ismét az ajánló szavaival - „2006-ban Paulo Coelho spirituális válságba került: úgy érezte egyedül van, és lelki fejlődése megakadt. Ha követi Mesterének tanácsát - menjen egy olyan helyre, "ahová a szíve vágyik" -, talán rátalál a megoldásra és az előre vezető útra. Több országban megfordult, végül Oroszországban találta magát. Úgy döntött, a hatalmas, 9288 kilométeres távolságot vonaton teszi meg. Három ember kísérte útján: egy Tao mester, orosz kiadója és egy különleges török nő, Hilal... Útja az első állomástól kezdve spirituális kutatássá válik.”

Nem tudom, igazából mit akart Coelho ezzel a művével, de erős sejtésem van erre - két változatban. Az egyik, hogy egy mesteri és mesterien kaján tréfát űz belőlünk, azt a fajtát, amelynek minden bizonnyal a leginkább kiemelkedő mestere a 20. század egyik legnagyobb mágusa, Pablo Picasso, s archetípusa Pomádé király új ruhája. A józan lét útjára helyezve elénk tár egy erősen misztikus és borzongatóan romantikus történetet, s talán kuncog magában azon, hogy elfogadjuk, mert a világhírű, és azt valóban értékes művekkel kiérdemlő író hitele áll mögötte.

A másik viszont, hogy itt is úgy használja a misztikát, ahogyan korábbi, csodálatos művében, A zarándoklat-ban (A zarándoklat - Egy mágus naplója - Athenaeum Kiadó) - hogy általa töprengésre késztessen, és értékes gondolatokhoz, igazságok felismeréséhez segítsen. Ott rávezetett az élet nagy titkára: maga az út a cél. A megvilágosodás, megtisztulás, vagy éppen megnyugvás nem a megérkezés ajándéka, hanem mindazon lelki vívódásnak és fizikai gyötrődésnek a nemes hozadéka, amit a zarándoklat jelent. Itt pedig, ez az utazás a Transzszibériai vasúton is egyfajta zarándoklat, akárcsak Szent Jakab különös útjának, az El Camino-nak a végigjárása, amelynek során Coelho - Radnóti szavaival - immár jóval idősebben ismét megjárja a lélek hosszát, ha erősen másként is. Ha így fogjuk fel, és - akárcsak A zarándoklat esetében - megfejteni, érteni igyekszünk a misztikum fátylába burkolt mondanivalóját, azt kapjuk tőle, amit a legnemesebb irodalom adhat: nemes gyakorlatot, s gazdagodást szellemben és lélekben.

A történet meglehetősen összetett, az Oroszországon átívelő vonatozás hátterével, s az időutazás egzotikus kellékével. Az olvasó majd eldönti magának, hogyan értelmezi a „különleges török nő”, Hilal alakját, szerepét, s hogy mindebben egy szerelem kibontakozását követi-e, vagy inkább egy különös, transzcendens törekvést elkövetett bűnök jóvátételére. Coelho erősen lebegteti, hogy a ’való élet’ síkján voltaképpen mi is zajlik az 59 éves, öntörvényű író és a 21 éves, meglehetősen egzaltált lány között. Kettősüket igen érdekesen gazdagítja egy különleges rezonőr, Yao, a kínai születésű, Braziliában nevelkedett tolmács alakja - ő a fentebb említett Tao mester.