HVG Könyvek, 2014,
TED Books
Dr Osman Péter ismertetése
Az eredeti cím egyszerre jelenti a nyugalom gyakorlásának
magasszintű képességét és művészetét – azt a tudást, hogyan érjük el, s tegyük tartósan
meghatározóvá a lelkünkben annak termékeny békéjét. Csúcsra járatott világban minden
bizonnyal ez az egyik legnehezebben elérhető állapot, amely lelki csodákkal ajándékozza
meg az embert. Iyer e műve egyszerre önvallomás és riportkönyv erről.
Ő maga is nagyon a másik végletből indult. „Huszonkilenc
évesen olyan életet éltem, amilyenről gyerekként álmodtam: iroda Manhattan
belvárosában, lakás a Park Avenue-n; baráti viszony a kollégákkal, akiknél
kívánni sem lehetne jobbat és érdekesebbet; és egy megunhatatlanul izgalmas
munka: helyszíni tudósítás a Time magazinnak a világban zajló eseményekről. Hosszú
nyaralásokon bejártam a Föld minden zugát, Balitól El Salvadorig.” Aztán utolérte
a sikeresek gyakori létproblémája: „Hiába jutott izgalom minden napra, mélyen,
legbelül valami azt súgta, hogy ebben a nagy rohanásban esélyem sincs meglátni,
merre tartok, vagy elgondolkodni azon, hogy tényleg boldog vagyok-e. Valójában
ez a megelégedettség utáni hajsza garantálta, hogy soha ne legyek elégedett.”
Ezért a világjáró riporter, ismert útikönyv író célt váltott: nekiállt megismerni
a nyugalom világát és művészetét. Ezekről a felfedezéseiről szól e műve.
„TED - gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni.” (l. Gallo,
Carmine: TED-előadások, Hírlevél 2015/19. sz.) TED Books: „Ahol a TED-előadások
véget érnek, ott kezdődnek a könyvek. Elég rövidek ahhoz, hogy gyorsan
információhoz juthass, viszont elég hosszúak is, hogy mélyebbre áshass egy-egy
témában.” Mindazzal, amit itt kapunk, ez tökéletesen illik e könyvre. Az
előadások pedig: http://www.ted.com/talks/pico_iyer_the_art_of_stillness
és http://www.ted.com/talks/pico_iyer_where_is_home
Mondandójából álljon itt pár gondolat – adjanak azok képet e
témájában hatalmas, méretében barátságosan kicsiny könyvről.
„Egy helyben maradni nem azt jelenti, hogy az ember hátat
fordít a világnak. Inkább csak hátrál néhány lépést, hogy tisztábban lássa, és
jobban szeresse.”
Nyugalmat tanulni elment egy bencés menedékházba: „A csend
sokkal kifejezőbb volt, mint bármilyen szó. Szinte azonnal felismertem, hogy
amint zavartalanul egy helyben maradtam, a világ felragyogott, én pedig boldog
és önfeledt lehettem. (…) Hamarosan ez a rendszeres elcsendesülés lett a
legnagyobb és legfontosabb luxus az életemben. Képtelen lettem volna végleg
beköltözni a remetelakba – a letelepedés sosem ment nekem, és nem vagyok tagja
semmilyen egyháznak –, de úgy éreztem, néhány nap néma csend új értékekkel és
izgalmakkal ruházza fel hétköznapi életem minden egyéb összetevőjét. Az emberek,
akikkel a menedékházban találkoztam – bankárok, tanárok, ingatlanértékesítők –,
mind nagyjából ugyanazért voltak ott.”
Könyvében sokakat idéz a nyugalom művészetéről, az ikonikus
énekes, életművész Leonard Cohennel kezdve, írót, misztikus szerzetest, egészen
a Szilikon-völgy „Yogler”-programjáig, az Intel „csendes pihenő”-jéig, az
amerikai veteránok rehabilitálásáig, s hogy „ma már az amerikai vállalatok
egyharmadának van "stresszcsökkentő programja", és ez az arány napról
napra nő.”
„Kezdem azt gondolni, hogy a sebesség korában nincs üdítőbb,
mint a lassúság. A zavaró körülmények korában nincs nagyobb luxus, mint a
koncentrált figyelem. Az állandó mozgás korában nincs fontosabb, mint a csendes
üldögélés.
Elmehetnénk nyaralni három hónapra Párizsba, Hawaiira vagy
New Orleansba, és biztosan irtó jól éreznénk magunkat, de ha hazatérve azt
szeretnénk érezni, hogy újjászülettünk – hogy élünk, tele vagyunk új reménnyel
és imádjuk az egész világot –, akkor szerintem legjobb, ha megkeressük azt a
nyugodt és csendes helyet, ahonnan nem megyünk sehová.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése