Walter Isaacson: Steve Jobs - HVG Könyvek, 2011

Dr Osman Péter ismertetése

Impozánsan részletgazdag, remek könyv a 20. századi high-tech innovációk minden bizonnyal legnagyobb mágusáról.

◙ „Jobs életútja egyben a Szilícium-völgy par excellence teremtési mítosza” ◙ "Remek francia király vált volna belőle" (Jef Raskin, az Apple egyik projektvezetője - és nem biztos, hogy dicséretnek szánta) ◙ „Az egyszerűség a végső kifinomultság - e Leonardo da Vincinek tulajdonított aforizma vált Jobs dizájnfilozófiájának meghatározó elvévé.” ◙ „Lehengerlő és szuggesztív stílusának köszönhetően az olyan dolgokkal kapcsolatban is el tudja hitetni, hogy tudja, miről beszél, amikről igazából fogalma sincs.” (Jonathan „Jony” Ive, a formatervezési részleg vezetője, Jobs közeli barátja és bizalmasa) ◙ „Pályafutása során Jobs minden versenytársánál jobban tudta, mire vágynak a vevők, mire van szükségük, és csak egy maroknyi alaptermékre összpontosított.” ◙ „A legjobb módja a jövő megjósolásának, ha azt mi találjuk fel.” (Jobs filozófiája) ◙ „Aki komolyan veszi a szoftverét, annak magának kell hardvert is alkotni hozzá.” (Jobs filozófiája) ◙ „Picassónak volt az a mondása, hogy a jó művészek imitálnak, a nagy művészek lopnak. És mi sohasem szégyelltünk ellopni nagy ötleteket.” (Jobs) ◙ „Az emberek nem tudják, mit akarnak, egészen addig, míg meg nem mutatjuk nekik.” (Jobs) ◙ „Védheted az álláspontodat, de nem árt meghallgatni, amit mond, mert legtöbbször igaza van.” (Bill Atkinson, az Apple egyik kulcsszerepet betöltő fejlesztője Jobsról) ◙ „Hiányzott belőle a kompromisszumkészség. Ha valaki számára nem az a legfontosabb, hogy a termék tökéletes legyen, azt alkalmatlannak tartotta a munkájára.” (Atkinson Jobsról) ◙ „A cél sohasem az volt, hogy legyőzzük a versenytársakat, vagy rengeteg pénzt keressünk, hanem az, hogy a lehető legjobb dolgot hozzuk létre, vagy még annál is egy fokkal jobbat.” (Andy Hertzfeld, a Macintosh egyik fejlesztője) ◙ „Az évek során megtanultam, hogy ha igazán jó embereid vannak, akkor azokat nem kell babusgatni. Ha őrülten jó dolgokat vársz tőlük, akkor őrülten jó dolgokat fogsz is kapni tőlük.” (Jobs a Mac-csapatról [a Macintosh fejlesztői - OP], akiket kíméletlenül hajszolt a valószínűtlen győzelembe.) ◙ Az eredeti Mac-csapat megtanított arra, hogy az élvonalbeli játékosok más élvonalbeli játékosokkal szeretnek együtt dolgozni, és nem szeretik, ha elfogadod a másodvonalbeli munkát. Megkérdezhetnél bárkit a Mac csapatából! Mind azt mondanák, hogy megérte a rengeteg gyötrelem.” (Jobs) És bár biztos, hogy ez csak a valóban legjobbakra jellemző, íme egy vélemény Debi Colemantől, a Mac-csapat egyik legelső tagjától, aki az Apple gyártási részlegének vezetője lett: „Volt, hogy óránként leordította a fejem, hogy . Mégis a világ legszerencsésebb emberének tartom magam, hogy együtt dolgozhattam vele.” ◙ Kellemetlen modora mellett Jobsnak kiváló adottságai voltak ahhoz, hogy csapatszellemet alakítson ki. Miután ízekre szedte az embereit, sajátos módszereivel az egekbe tudta emelni őket, és azt az érzést tudta kölcsönözni nekik, hogy a Macintosh projektjén dolgozni csodálatos elhivatottságot jelent.” (Igen, hasonló módszert alkalmaznak a legjobb modern katonai elitalakulatok kiképzői is: előbb péppé zúzni az embereket, főként az egójukat, majd újjáépíteni azt a csapathoz való feltétlen és határtalan lojalitás jegyében. - OP) ◙ „Az utazó jutalma maga az út.” (Jobs) ◙ „Inkább ne teljesítsünk időre, ha nem tudunk tökéleteset szállítani.” (Jobs) [minden gazdasági vezető rémálmaként - OP] ◙ „Jobb kalóznak lenni, mint a haditengerészet tagjának.” (Jobs - Isaacson szavait idézve ezzel azt akarta, hogy a lázadás szelleme hassa át a csapatot, úgy viselkedjenek, mint a szájhős kalandorok, akik büszkék a munkájukra, ugyanakkor minden pillanatban készek arra, hogy másoktól lopjanak.◙ Susan Kare, aki a Mac betűkészleteit és ikonjait tervezte, ezt így erősítette meg: „Nyugodtan érezzük csak csalónak magunkat a csapatunkban, haladjunk gyorsan, mindenre képesek vagyunk.” ◙ „Szeretnék megosztani Önökkel egy alapszabályt, amelyet akkor fogalmaztam meg, amikor először találkoztam egy IBM-féle nagy vassal [IBM számítógéppel - OP]. Soha ne bízzanak meg egy olyan számítógépben, amelyet nem tudnak fölemelni!” (A Macintosh bemutatkozása emberi beszéddel az Apple-részvényesek 1984-es közgyűlésén. A szöveg Jobsé.) ◙ „Hát, tudod, Steve, ezt a dolgot többféleképpen lehet magyarázni. Szerintem inkább valami olyasmi történt, hogy volt nekünk egy gazdag szomszédunk, akit Xeroxnak hívtak. Én betörtem hozzá, mert el akartam lopni a televízióját, de nem sikerült, mert mire odaértem, te már elloptad a tévét.” (Bill Gates (Microsoft) visszavágása Jobsnak egy vita során. [Olvashatjuk: az Apple nagy belépőjét jelentő saját grafikus felhasználói felületük fejlesztésénél finoman szólva ’merítettek’ a Xerox fejlesztési eredményeiből. - OP] ◙ „Igazából fogalma sem volt a számítástechnikáról, de különleges érzéke volt ahhoz, hogy mi az, ami megy.” (Bill Gates Jobsról) - Idézetek a könyvből.

Jobs igazán fantasztikus személyiség, káprázatos figura, rengeteget tanulhatunk tőle és a példájából, de még róla is csak igazi mestertől olvasunk el tényekkel vaskosan megpakolt 642 oldalt. Isaacson ebbéli tudásáról viszont már meggyőződhettünk kitűnő Einstein: Egy zseni élete és világa c. könyve révén (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2009/4. sz.) Róla tudni érdemes, hogy korábban a Time főszerkesztője és a CNN elnöke volt - két olyan feladatkör, amelyek igen nagy kommunikációs szakmai tudást igényelnek. Jelenleg az amerikai Aspen Intézet (The Aspen Institute) elnök-vezérigazgatója. Küldetés-nyilatkozata szerint (http://www.aspeninstitute.org/about) az Intézet rendeltetése kettős: 1) Támogatni és előmozdítani az értékalapú vezetéstudományt és vezetői gyakorlatot; 2) Bátorítani az egyéneket, hogy foglalkozzanak olyan eszmékkel és ideálokkal, amelyek meghatározzák a jó társadalmat, valamint semleges és kiegyensúlyozott fórumot biztosítani a kritikus kérdések megvitatására, és a hozzájuk kapcsolódó cselekvésre. Ennek érdekében: szemináriumokat szervez; „fiatal-vezető ösztöndíjakat” ad világszerte, összehozva vezetőket, akik már bizonyítottak, egy intenzív programba; semleges fórumokat szervez kérdések széles körében azok megvitatására, konszenzus létrehozására, és problémáik megoldására; nyilvános konferenciákat és eseményeket szervez, amelyek platformként szolgálnak az embereknek, hogy megosszák nézeteiket. S olvasván e könyvet egészen nyilvánvaló, hogy az Intézet nem annyira Isaacson pozíciója miatt, hanem Jobs teljesítménye, példája okán tette ezt honlapjának leghangsúlyosabb helyére. Hosszan sorakoztatja fel a könyvről megjelent kritikákat is - ezek közül az L.A. Timesban megjelentnek címét idézzük, mint különösen jellemzőt: „Walter Isaacson életrajza megbabonáz”.

A kiadó ajánlójából idézve: „Isaacson az elmúlt két év során [az eredeti kiadás is 2011-ben jelent meg - OP] több mint negyven alkalommal beszélgetett Steve Jobsszal. Ezek a beszélgetések szolgáltak a könyve gerincéül, amit tovább színesített vagy éppen árnyalt a több mint 100 - családtagokkal, barátokkal, ellenségekkel, versenytársakkal és kollégákkal készített - interjú. Ezekből bontakozik ki Steve Jobs eseményekben gazdag élete, egy olyan emberé, akinek páratlan kreativitása, tökéletesség iránti szenvedélye és fékezhetetlen lelkesedése 6 ágazatot forradalmasított: személyi számítógép, animációs film, zene, telefon, táblaszámítógép és a digitális könyvkiadás. Jobs közreműködött a könyv készítésében, de teljesen szabad kezet adott az írónak, sőt arról a jogáról is lemondott, hogy a kéziratot nyomdába kerülés előtt átolvassa. Kifejezésre juttatta, hogy vele és az életével kapcsolatban nincs tabutéma, sőt ösztönözte az embereket, hogy őszintén nyilatkozzanak róla: - mondta. „De nincs semmi olyan sötét titkom, ami ne kerülhetne felszínre.” [És valóban, Isaacson például brutális nyíltsággal beszél a fiatal Jobs azon korszakáról, amikor elvi megfontolásokból, részben a keleti kultúrához való kötődése jeleként, s még inkább az ellenkultúra deviánsan harcos képviselőjeként nemcsak a külsejét, a megjelenését hanyagolta el szélsőségesen, hanem a személyes higiéniáját is. Ez pedig messze több, mint szaftos pletyka a zseni korai korszakáról - amint megtudjuk, a másokban így keltett ellenszenv jelentősen akadályozta Jobs érvényesülését is. - OP)]”

Amint az ajánló is kiemeli, ezekben a beszélgetésekben, és nyomukban a könyvben „Jobs nyíltan - sőt néha már brutális őszinteséggel - beszél munkatársairól és versenytársairól. A barátai, ellenségei és kollégái pedig kendőzetlenül nyilatkoznak szenvedélyeiről, félelmeiről, megalkuvást nem tűrő tökéletesség utáni vágyáról, gonoszságairól és a mindent ellenőrizni akaró megszállottságáról - azaz mindazokról a dolgokról, amiknek eredményeképpen a nevéhez fűződő korszakalkotó dolgok megszülethettek.”

Láthatjuk itt is: Jobs sokoldalú géniusz volt. A fentebb már említett forradalmak mellett külön kiemelést érdemel az is, hogy a Mac révén neki köszönhetően jelent meg a számítástechnikai eszközök világában az elegancia. Számára a formatervezés a fejlesztésnek nemcsak integráns része, hanem az egyik kritikus jelentőségű területe volt már akkor, amikor az eszközök küllemének még sokkal kevésbé volt meghatározó szerepe azok piaci versenyképességében. Isaacson elbeszéléséből jól kiérződik: fejlesztői filozófiájának egyik sarokpontja volt, hogy csak az lehet jó, ami esztétikus és elegáns is. Eszközei pedig hirdetik - amit Isaacson részletesen el is mond -, hogy ő az esztétikát és az eleganciát a zenhez való erős kötődésének megfelelően erőteljesen minimalista felfogásban kezelte. Annak jegyében, ami a fent említett da Vinci mondással - „Az egyszerűség a végső kifinomultság” - és szintúgy „csak az lehet szép, ami nemesen egyszerű”-ként összegezhető, következetesen és irgalmatlanul lehántott minden felesleges cicomát. És ez a legcsekélyebb mértékben sem jelentett igénytelenséget, éppen ellenkezőleg! Kardinális kérdést csinált abból is, hogy kidolgoztassa azt a grafikai szoftvert, amely már a korai számítógépeiknél - Lisa, Mac - és szintúgy az utánuk következőknél lehetővé tette, hogy azok grafikus felhasználói felületén az ablakok és a dialóguskeretek lekerekített sarkú négyszög formájúak legyenek. Hasonlóan nagy hangsúlyt helyezett arra is, hogy milyen karakterkészletekkel ruházzák fel a számítógépeket. Mike Markkula, akit az Apple első kockázatitőke befektetőjének kifejezett feltétele nyomán profi marketing szakemberként vontak be a cég tulajdonosai közé, és annak első elnöke lett, így beszél erről: „Kiválóan értett a karakterkészletekhez, és mindig súlyt helyezett arra, hogy színvonalasak legyenek. Én folyton azt kérdeztem: < Karakterkészletek? Ez a fontos most?>” Isaacson pedig hozzáteszi: „Az igazság az, hogy a Macintosh-karakterkészletek pompás választéka, amihez hozzájárult a lézernyomtatás és a kiváló grafikai megjelenítés, nagy szerepet játszott a számítógépes szerkesztés elterjedésében és az Apple üzleti sikerében. Emellett abban is, hogy az egyszerű emberek - a középiskolai lapok szerkesztői, a szülői munkaközösség hírleveleit összeállító anyukák [sic! - OP] tudjanak a karakterkészletek különös világáról.” A fentebb már idézett Susan Kare pedig így nyilatkozott róla: „Kitűnő ízlése és érzéke volt a vizuális részletek iránt.”

Persze hogy! Jobs sokoldalú zsenijének egyik különösen csillogó oldala, hogy a prezentációnak is varázslója volt. Szerfelett érdekesen és tanulságosan szól erről a HVG Könyvek sorában Carmine Gallo Steve Jobs a prezentáció mestere - Hogyan legyünk őrülten hatásos előadók c. műve, amely valóban a kommunikáció, közelebbről pedig az azt szolgáló prezentáció kiemelkedően jó tankönyve. A külvilág pedig a Jobs legenda egyik legmarkánsabb vonásaként ismeri híres előadásait, vagy legalább is azok hírét, amiről Gallo így szól a könyvében: „Az Apple vezérigazgatóját manapság a világ legizgalmasabb előadójának tartják.”

Ezt erősítette az is, hogy rendkívül jó érzéke volt a drámaiság iránt. Isaacson szavait idézve „Jobs egész pályája során szerette úgy látni önmagát, mint felvilágosult lázadót, aki gonosz hatalmak ellen küzd, mint valami Jedi harcost vagy buddhista [sic! OP] szamurájt, aki a sötétség erőit akarja legyőzni. Az IBM tökéletes ellenfélnek bizonyult. Jobs igen ügyesen úgy állította be az eljövendő küzdelmet, mint az egyszerű üzleti versengésen messze túlmutató, valóságos spirituális harcot. [Bizonyos értelemben ebben volt is valami, ha nem is feltétlenül úgy, ahogyan Jobs következő szavai megadják. - OP] ”

És persze, hogy nem volt sem fehérszárnyú angyal, sem szelíd szavú apostol, sőt..! Ember és szerep jól találkozott benne: lánglelkű alkotó, félelmetes akarnok volt, ám aligha vonható kétségbe, hogy ilyen vezető hajszolhatja olyan hatalmas - és nemegyszer elérhetetlennek tűnő - győzelmekbe a csapatait, ahogyan azt ő többször is megtette. Vasmarokkal vezette az embereit a maga törvénye szerint - kezdve azzal, ahogy a legelső társát a világ meghódításában, a zseniális műszaki fejlesztő Steve Wozniakot rákényszerítette, hogy az, minden erkölcsi érzéke és meggyőződése ellenére, ne adja át másoknak ingyen a fejlesztési eredményeit. Kettejük különbsége és egymáshoz való viszonya mintegy a kulcsát adja Jobs jelleme és ambíciói jelentőségének. [Igen szellemes és találó, hogy a kettejük kapcsolatának első szakaszáról szóló fejezetnek Isaacson a Furcsa pár címet adta. - OP] Wozniak szinte abszolút győztes volt a műszaki fejlesztések terepén, ám amúgy nem harcos fajta. Saját törekvései aligha vitték volna túl azon, hogy magasan megbecsült szakember legyen, s egy csillag a technikatörténet egén. Jobs épített vállalkozást a kardra, amelyet Wozniak kovácsolt, vezetőként ő aratott azzal győzelmeket, vezette diadalra a maga válogatta seregeit.

A kép, amelyet Isaacson róla fest, ebben is árnyalt, és igencsak kíméletlen. Tetszik vagy sem, meg kell értenünk, hogy a zsarnoki vonásai, a kritikáiban gyakran kifejezetten durván megnyilvánuló kíméletlensége, sőt még többé-kevésbé a dühkitörései is eszközei-részei voltak azoknak a hatásoknak, amelyekkel a cégei sikereit elérte, kikényszerítette. Nem mondható el ugyanez arról a hajlamáról, hogy ellenkezésbe ütközve sírva fakadt - legalább is fiatalabb korában -, sem pedig arról, hogy olykor szükségtelenül is igen csúnyán bánt embereivel. Arról sem, hogy a munkában, a munka- és az üzleti kapcsolatokban az érzelmei csak róla és az ambícióiról szólnak, és - főként az első korszakában, a nagy visszatérését megelőzően - nem gátolták abban, hogy barátot, támogatót, hozzá hű munkatársat, vagy benne bízó kollégát, üzletfelet habozás nélkül hátba támadjon. És sajátos vonása volt - mondhatni roppant praktikus emlékezetzavara! -, hogy az emberei fejlesztési, megoldási javaslatait először elutasította, nemegyszer igencsak durván, majd némi idő elteltével előállt nekik azokkal a saját ötleteként.

A legpontosabb értékelés talán, hogy szent szörnyeteg volt, korszakalkotó, sőt világformáló nagy fejlesztések, azokat sikerre vivő vállalatok, azok érdekében más cégekkel folytatott nagy csaták szent szörnyetege, akinek nagyságát az egymásra halmozott kimagasló sikerei igazolták. Azok nélkül csak egy köznapi szörnyeteg, vagy csak egy furcsa ember lett volna. A sikereit viszont nagyon is nem a véletlen, a vakszerencse kedvezései teremtették meg, hanem az ő vezetői képességei: nemcsak azt tudta nagyon pontosan, végtelenül merészen és megtörhetetlen kitartással, hogy mit akar, hanem képes volt elérni, hogy az emberei gyakran messze erejükön felül - és nemegyszer a saját szakmai meggyőződésük ellenére is - mindent megtegyenek ezért. Mágus volt abban is, ahogyan a személyes varázsával magához és az általa kitűzött célok eléréséhez láncolta az embereit, megkövetelve tőlük, hogy „gémlábú sasok, csodalények, amilyen nem volt soha tán” legyenek, hogy a lehetetlent azonnal tegyék meg és a csodákra is csak keveset várassák. És talán még inkább abban, ahogy a nehéz helyzetekben [és mikor nincs a fejlesztésben nehéz helyzet?? - OP] szinte napi rendszerességű dühkitörései, valamint a józan mértéktartással igazán nem jellemezhető kritikái nem bénították, hanem ösztönözték azokat. Szintúgy meghatározó része a Jobs-jelenségnek, kritikus jelentőségű mozgatója a sikereinek, hogy a gátlásokat nem ismerő, konvenciókat még kevésbé tisztelő személyisége, és az azokból következő harcmodora a tárgyalóasztalnál is hihetetlen győzelmekhez segítették a megnyerendő és/vagy legyőzendő üzleti partnerekkel és/vagy ellenfelekkel szemben.

Joggal nevezhetjük paradox jelenségnek, hogy miközben annyi rosszat tett az emberei, a projektjei és a különféle üzleti kapcsolatai ellen, vezetőként annyi szeszélyt, kiállhatatlanságot engedett meg magának, hogy a legtöbbek annak töredékét sem, mindezekkel és mindezek ellenére képes volt egyedülállóan nagy, sokban szó szerint világformáló győzelemre vezetni a cégeit, nemegyszer éppen a lehetetlen erőszakosságával kényszerítve ki a diadalt. És lehet, hogy Bill Gates fentebb idézett, nyilvánvalóan dühös és/vagy lenéző szavaiban volt annyi igazság, hogy Jobs nem volt igazán jó a számítástechnika műszaki részleteiben, ám azzal, amit az alkalmazások fejlesztésének vezetésében elért, a megteremthető világok varázsainak mérnöke volt, s abban a legnagyobbak egyike.

S végül egy apró, emberi vonás. A már nagyon közelgő vég árnyékában beszélt így a halálról: „Szeretem azt hinni, hogy valami megmarad a halál után. Nagyon furcsa arra gondolni, hogy minden felhalmozott tapasztalat és bölcsesség talán egyszerűen semmivé lesz. (itt hosszan elhallgatott...) De az is lehet, hogy ez olyan, mint a kikapcsoló gomb. Csak egy kattintás, és már itt sem vagy. (újra elhallgatott, majd halványan elmosolyodott...) Lehet, hogy ezért nem akartam soha ki-be kapcsoló gombot tenni az Apple-eszközökre.”

A kiadó ajánlója kiemeli: „Jobs személyisége annyira elválaszthatatlan a nevéhez fűződő újításoktól, ahogy az Apple számítógépe az operációs rendszerétől, így élettörténete egyszerre példaértékű és tanulságos, tele leckékkel innovációról, jellemről, vezetésről és értékekről.” Így igaz, és ezért nemcsak nagyon érdemes Isaacson könyvét elolvasni, hanem kifejezetten vétek kihagyni.

„Akik elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, meg tudják változtatni a világot - azok tényleg meg is teszik.” (A könyv mottója az Apple „Think Different” reklámkampányából) Steve Jobs megtette, az egész világ hasznára.

Epilógus (avagy tanulságos utóirat)

A mai gazdasági viszonyok közt a folyamatos és módszeres innováció egyik legértékesebb terméke a fejlesztők immateriális vagyonának növekedése. A cégvilágban a köznapi szóhasználatban a cég immateriális vagyonának értéke a márka értékeként jelenik meg. Az SG hírlevél 2012. január 18-i számában megjelent hír szerint

„Az Interbrand nevű amerikai tanácsadó cég nyilvánosságra hozta a 2011-es esztendő legértékesebb márkáit tartalmazó listát. A legnagyobb előrelépést kétségtelenül az Apple könyvelhette el. A cég márkanevének értéke a 2010-es 21,1 milliárd dollárról 33,492 milliárd dollárra nőtt - ez 58 százalékos értéknövekedésnek felel meg. Az Interbrand listáján szereplő 100 legértékesebb társaság közül egyik sem tudott olyan mértékű értéknövekedésre szert tenni, mint az iPhone és az iPad készülékek gyártója. Mindez azt eredményezte, hogy az Apple a 2010-es 17. helye után tavaly már a világ nyolcadik legértékesebb márkájának számított. (Forrás: SG Hírlevél, 2012. jan. 18. http://www.sg.hu/cikkek/87081/egyre_ertekesebb_marka_az_apple)