Ökoépitészet - A környezettudatos építészet lehetőségei - Alexandra Kiadó, 2010

Antonino Terranova, Gianpaola Spirito, Sabrina Leone & Leone Spita: Ökoépitészet - A környezettudatos építészet lehetőségei - Alexandra Kiadó, 2010
Dr Osman Péter ismertetése



Ez a bámulatos album a jövő építészetéről szól - egészen pontosan arról az építészeti irányzatról, amelynek érvényesülése minden valószínűség szerint nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az emberiségnek legyen jövője. Eredeti címe még találóbb is e tekintetben: „Fenntartható építészet”. (Jellemzőként megemlítjük, hogy az eredeti címére első körben 16.100 találatot hoz fel a Google.) Amit itt látunk, az építészeti alkotások, amelyeket bemutat, mindennek a csúcsfényei, a mai igényeknek megfelelő környezetbarát épületek, és az azokban alkalmazott megoldások legjavának kiemelkedő példái. Bízhatunk - bíznunk kell - azonban abban, hogy úgy működik majd ez is, mint az innováció a XX. század gépjárműiparában: a haladást jelentő új megoldásokat először a csúcskategóriás modellekben hozzák létre, majd az ahhoz szükséges feltételek megteremtésével - ami gyakorta további innovációs munkát igényel - rendszerbe állítják azokat a fogyasztók széles tömegei számára gyártott változatokban is. Ebben az albumban a legmodernebb, környezetbarát épületek kiemelkedő példái sorakoznak - a bennük alkalmazott, e minőségüket adó technológiák, konstrukciós megoldások, anyagok pedig remélhetőleg átkerülnek a hétköznapok építészetébe is, hogy annak termékeit is környezetbaráttá tegyék.
Mindez szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy korunk egyik sarkalatos kérdése a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése. Igen, a megteremtésük, hiszen ma túlnyomórészt olyan paradigmában működik a világunk, amelyben ezek a feltételek messze nem biztosítottak. Valójában azonban ennél is rosszabbul állunk: az élet igen sok területén nem is a fenntartható fejlődés, hanem a tartós fennmaradás feltételeinek a megteremtése, a hanyatlás megakadályozása az elsőszámú feladat. Meghatározó jelentőségű feladat ez az építészetben is, ahol a modern kor építészete tette azzá, legfőképpen annak az a része, amelynek a rendeltetése az volt, hogy kiszolgálja a városok gyors ütemű növekedését, valamint az erőltetett ütemű növekedés-re törekvő gazdasági élet igényeit. Emblematikus példái ennek az alacsonyabb vásárlóerejű tömegek részére létrehozott lakótelepek, különösen a szegényebb országokban - és nem a puszta létükkel, hanem az épületeik minősége miatt. Igen nagy tömegben, gyorsan, és a lehető legolcsóbban kellett lakásokat és egyéb épületeket létrehozni (a hajtóerőket és a mögöttes érdekeket most ne elemezzük!), ennek az anyagi-, technológiai- és pénzügyi kereteibe pedig nem fért bele a környezetbarát építőanyagok felhasználása. Így eljött a betonelemek és -építmények tömeges alkalmazása, aminek negatívumai közül itt egyet emelünk ki: a termékei velünk is maradnak szinte az idők végezetéig, és szó szerint elveszik az emberiség számának gyarapodásával amúgy is mind szűkebb életteret akkor is, midőn maguk már nem szolgálnak ilyeténként, hacsak nem találunk gazdaságilag életképes és lehetőleg környezetbarát megoldást arra, hogy hogyan szabadulhatunk meg tőlük. Hasonló problémákat jelentenek az egyéb olyan építmények, amelyeknek anyaga szolgálatuk megszűntével nem enyészik el önmagától, nem válik ismét a természet egészséges, önmegújító körforgásának részévé, s főként önmagától nem is adja így át a helyét az ember életfeltételei fenntartásának. Az előbbieknél is, ezeknél is különösen hasznos stratégia, hogy „ha túl nehéz megszabadulni tőle, keltsük új életre a korszerű igények szolgálatában” - amint arra e kötet izgalmas példákat hoz.
Építészetünk szintúgy döntő jelentőségű problémája az energiafelhasználás optimalizálása. Minden bizonnyal sok idő eltelik még addig, amíg kiderül, valós fenyegetést jelent-e a ma oly sokat emlegetett globális felmelegedés, amely elleni védekezést immár korunk óriási gazdasági kihatású kulcskérdésévé tették, vagy az netán minden idők egyik legnagyobb, és kommunikációval legjobban megágyazott gazdasági bulijának bizonyul. Ám még ha nem is kellene tartanunk attól, hogy a hőkibocsátással, valamint az üvegházhatás kedvezőtlen következményeinek fokozását eredményező légszennyezéssel magunk is erősen hozzájárulunk a létfeltételeink romlásához, a fennmaradásunk biztosításához mindenképpen drasztikusan és igencsak gyorsan csökkenteni kell a világunk energiafelhasználását. Ha nem azért, hogy a felmelegedés ne ártson, azért feltétlenül, hogy ne merüljenek ki az energiaforrásaink, továbbá hogy tartósan elviselhető szintre szorítsuk mindazt a környezetrombolást és egyéb járulékos problémákat, amelyek az energiatermeléssel járnak. Az utóbbiakat tekintve, igen valószínű, hogy meglehetősen gyorsan tarthatatlannak bizonyul az a törekvés, hogy bioüzemanyag előállítással fedezzük az energiaszükségletünk jelentős hányadát. Tarthatatlannak, mert ahhoz lesz szükség minden termelési tényezőre és -kapacitásra, hogy fedezni tudjuk az emberiség élelmiszer szükségletét. Az immár klasszikus „iszik vagy vezet” szlogen a nem igazán távoli jövőben már nagyjában-egészében így állhat elénk: „eszik vagy energiát fogyaszt”.
Aligha igényel tehát további fejtegetést annak belátása, mennyire létkérdés, hogy az építészet a maga eszközeivel minél jobban hozzájáruljon az energiával való takarékoskodáshoz, és azon messze túlmenően is a fennmaradáshoz és a fenntartható fejlődéshez szükséges környezet megóvásához. Annak is megtartó ereje lehet, ha az emberek minél szélesebb köreiben támad fel az igény, hogy az épített környezetükben is a természettel harmóniában éljenek. Mindennek ígéretét hordozzák azok a szuperépületek, amelyekkel itt megismerkedhetünk - ahogy egy-egy, kiemelkedően innovatív megoldásokkal létrehozott prototípus magában hordja e megoldások elterjesztésének és széleskörű hasznosításának ígéretét. Önmagukban nézve pedig ezek az épületek megragadó körképet adnak a mai építészetnek a jövő szempontjából kétségkívül legfontosabb irányzatáról.
A kötet öt tematikus fejezetre oszlik. Ezek: ◙ Ökotech: korszerű technológia a környezet szolgálatában. ◙ Low tech: helyi építőanyagok használata a fenntartható építészet szolgálatában. ◙ Green arch: a természet az épített környezetben ◙ Land arch: építészet a természet álruhájában ◙ Recycle arch: meglévő épületek környezetbarát átalakítása.
Mindegyik fejezet egy tömör, kétoldalas összefoglalóval indul. Ízelítőül idézünk a Low tech fejezetéből: „Az ökologikus szemléletű építészet igénye az 1970-es években, az első olajválság aggasztó jelenségeinek hatására fogalmazódott meg, ám ekkor még alig akadt olyan építész, aki az alacsony technikai igényű megoldásokat részesítette volna előnyben. Az utóbbi évek során azonban érzékelhetően megélénkült az építésztársadalom érdeklődése az olyan technológiák iránt, amelyek összhangba hozhatók a környezetvédelem szempontjaival; ezek közé tartozik a természetes építőanyagok használata. Azok az alkotók, akiket a mértéktartás és az ökológiai kérdések iránti érzékenység vezérel, ma rendkívül változatos módon alkalmazzák a korábban sokak által ’szegényesnek’ tartott építőanyagokat. (...) A low tech építészet arra törekszik, hogy a környezetbarát építőanyagok és technológiák használatát összeegyeztesse a korszerűség kívánalmaival.” Fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy ez nagyon is követendő hozzáállás. (Ugyanaz a bölcsesség nyilvánul meg benne, mint az UNIDO megfontolásaiban, amikor a hetvenes évek táján, a fejlődő országok technológiai felzárkózását szolgáló technológia transzfer vonatkozásában előtérbe helyezte az optimális technológia koncepcióját. Abban a keretben az optimális technológia a fejlett technológiának azt a legmagasabb szintjét jelölte, amelyet a befogadó ország, ill. annak cégei képesek optimális ráfordítással és eredménnyel átvenni, bevezetni és hasznosítani.) A megvalósításra pedig nyolc példát sorakoztat fel a fejezet.
Az album összesen ötven építészeti alkotás részletes bemutatását adja fényképekkel, ábrákkal, vázlatokkal, elrendezési rajzokkal, és igen alapos leíró és magyarázó szövegekkel, a fontos és/vagy jellegzetes megoldási (technikai) részletek képi és szóbeli kiemelésével. Ezekkel sok-színű, rendkívül izgalmas válogatást kínál e felettébb korszerű irányzat világából, annak nemegyszer meglepőnek ható alkotásaiból. Kiragadott példákként említjük a Low tech fejezetből a pekingi nagy bambuszfalat, amely valójában diplomata-vendégházak sora, s a megtervezésére tíz neves ázsiai építészt kért fel a kínai kormány; a Green arch-ból a mumbai-i Residence Antilia magasházat, amelyről e kötet ekként szól: „A hegytetőre helyezett lakóépületről nem könnyű eldönteni, hogy a természeti vagy az épített környezethez tartozik-e; (...) az ’épített táj’-ként megjelenő szinteltolásos épület ősmintáját az ókori Babilon függőkertjei kínálták; a Land arch-ból a halászkunyhóból organikus formára átalakított, Antoni Gaudí mesebeli Parc Güell-jét idéző acélvázas-faburkolatú svéd Dragspelhuset épületet; a Recycle arch-ból a londoni Container City-t, amelyet a világ különböző pontjairól összeszedett, kiselejtezett konténerekből építettek, továbbá a hollandiai Tea House on Bunker teaházat, amelyet egy 1936-ban épült katonai bunkerből alakítottak ki, s az album szavait idézve „műfaji szempontból az építészet és a dizájn, pontosabban az építészet és a szobrászat határán helyezkedik el”.