2012. október 28., vasárnap

Richard L. Brandt: Egyetlen kattintás - Jeff Bezos és az Amazon.com felemelkedése



HVG Könyvek, 2012

Dr Osman Péter ismertetése

A 21. század merőben új világát, amelyben a legfőbb termelőerővé mindinkább az innovációs képesség válik, nagyrészt az olyan cégek teremtették/teremtik meg és alakítják, mint például a Microsoft, az Apple, a Google, a társadalompolitikában robbanásszerűen növekvő jelentőségű Facebook, s a csúcstechnológiás /kis/kereskedelem új paradigmáját létrehozó Amazon.com. Alapítóik olyan hittel, elszántsággal, s majdnem olyan vakmerőséggel vágtak neki a számítástechnika és az infokommunikáció alkotta új globális térben rejlő lehetőségek feltárásának, mint a hajdani nagy felfedezők (igaz, szó szerint a bőrüket nem kellett kockáztatniuk, és hódításaikhoz nem tapad vér, legalább is szó szerint nem). Az általuk meghódított új világok gazdagsága pedig legalább is vetekszik a hajdaniakéval. E szinte mindenre kiterjedő /korszak/váltás krónikásai közé pedig felsorakoznak az e cégek történetét feltáró és megörökítő írók.

Brandt elismert újságíró, több mint húsz éve publikál a Szilícium-völgy innovatív szerepéről - írja a szerzőről a kiadó, róla kissé szűkszavú, ajánlója. Sokkal informatívabb bemutatkozását találjuk a GooglePlus-on. Utóbbi szerint könyvek szerzője, „újságírásból gyógyuló” egyén (recovering journalist) és ács. Ottani bemutatkozása hosszan sorolja szakmai kitüntetéseit, köztük a Massachusetts Institute of Technology „Knight Science Journalism Fellowships” díját, amelyet a szakmai pályájuk közepén járó újságírók nyerhetnek el, akik kiemelkedő szakmai kiválóságot mutatnak, és hosszútávú elkötelezettséget e foglalkozásukhoz; továbbá az 1848-ban alapított American Association for the Advancement of Science „Science Journalism Fellowship” díját. „Ebben a könyvében - írja a kiadó ajánlója - Bezosszal, valamint versenytársaival és kollégáival készített interjúk alapján hitelesen tárja fel az Amazon sikerének titkát, és ábrázolja Bezos rendkívüli személyiségét és vezetői képességét.” S a könyvből megtudjuk, hogy az Amazon sikerében nincs semmi különleges titok, viszont annál több benne a rendkívüli teljesítmény. Jól érzékelteti ezt a könyv hátsó borítóján szereplő Bezos idézet: „Elsőként lépj a piacra, a legjobb szolgáltatást nyújtsd, és mindig egy lépéssel a konkurencia előtt járj.” Pofonegyszerű, ugyebár, csak éppen kegyetlenül nehéz tartósan megvalósítani.

„A feltalálásnak az a titka, hogy nagyjából egyszerre kell konoknak és rugalmasnak lenned. Persze az a lényeg, hogy tudd, melyikre van éppen szükség.” Jeff Bezos ◙ „Dolgozz keményen, szórakozz, és csinálj történelmet!” Az Amazon mottója ◙ „Élénk elme, a siker hajszolása és a szinte abszurditásba hajló makacsság. Mindezek a született vállalkozó biztos jelei.” ◙ „A Szilícium-völgy mantrája szerint kísérletezz, tartsd meg azt, ami működik, és dobd el azt, ami nem. A lényeg, hogy tudd felismerni a különbséget.” ◙ „Ha elérjük, hogy a konkurenseink ránk figyeljenek, miközben mi a vevőinkre összpontosítunk, akkor a végén mi járunk jól.” Jeff Bezos ◙ „Mélységesen törődnünk illik a vevőkkel, feltéve, hogy képesek vagyunk ezt hihetetlen sebességgel megtenni.” Az Amazon egyik ügyfélszolgálati alkalmazottja (s a szavakban ott rejtőzik az a kegyetlen teljesítménykényszer is, amellyel az Amazon az embereit dolgoztatja, s amelyről Brandt érzékletes képet ad. - OP) ◙ „Ha akad egy-egy elégedetlen vevő, azonnal előjön egy sor másik, aki a hozzászólásában jelzi, hogy neki nem volt ilyen gondja. A szóbeszéd hatása roppant erős.” Jeff Bezos (Ez már a mai kor, az internetes honlapok, véleménycsere fórumok terepe. És ebben az a sajátos, hogy az Amazon sikere egyértelműen Bezost igazolja, miközben a marketing korábban azzal számolt, hogy az emberek nagyságrenddel többször, szélesebb körben adnak hangot az elégedetlenségüknek, mint az elégedettségüknek. Bezos szavai azt jelzik, hogy az Amazon képes a szolgálataival elkötelezett híveivé tenni az ügyfeleit - OP) ◙ „Az emailnek van valami mágikus képessége, amely kikapcsolja az emberekben az udvariasság génjét. Nagyon őszinte visszajelzéseket kapunk, amelyek egészen pontosan megmondják, mit kéne javítanunk a szolgáltatásunkon.” Jeff Bezos. ◙ „Éppen a részletekre való odafigyelés tette sikeressé az Amazont. Jeff Bezos bármit megtesz, ami csak eszébe jut, hogy könnyebbé tegye az oldal használatát. Ebben csak annyi a zseniális, hogy Bezosnak jutott eszébe először.” (Amint oly sok sikeres találmány, innováció esetében is rácsodálkozunk: erre eddig miért nem jött rá senki?? - OP) ◙ „Ahhoz, hogy kilencszer nagyobb legyél a legerősebb riválisodnál, valójában elég 10%-kal jobbnak lenned.” Jeff Bezos, 1998-ban. ◙ „Azt hiszem, az Amazon.com legalább annyit tud az e-kereskedelemről, mint bármely más cég, de fogadni merek, hogy csak 2%-át tudjuk annak, amit tíz év múlva tudni fogunk.” Bezos, 1998-ban ◙ „Kizártnak tartom, hogy majd nyolcvanévesen azon bánkódjak, hogy 1994-ben az év közepén otthagytam a Wall-Street-i prémiumot (vagyis egy jól fizető munkát - OP. Nem is fogok emlékezni rá. De mindig is tudtam, arra viszont van esély, hogy nagyon megbánjam, ha nem veszek részt ebben az internet dologban, amelyben szenvedélyesen hittem. És azt is tudtam, hogy amiatt nem fogok bánkódni, ha megkísérlem, és kudarcot vallok.” Jeff Bezos. ◙ „Most, hogy megvolt az új cég ötlete, és tudta, hogy az internet révén valószínűleg képes a működtetésére, nekilátott cége felépítésének. Először is találnia kellett néhány segítőt. Szerencsére az üzleti években töltött évek alatt olyan kapcsolatokra tett szert, hogy könnyen megtalálta a megfelelő embereket. Ami pedig még ennél is fontosabb: egyesült benne Muhammad Ali önbizalma, John Kennedy lelkesedése és Thomas Edison esze. Mindene megvolt, ami kellett ahhoz, hogy rábeszéljen másokat a merész küldetéséhez való csatlakozásra.” (kiemelés tőlem - OP) ◙ „Jeff filozófiájából fakadóan inkább a legtehetségesebbeket vette fel, mint a legtapasztaltabbakat. Elvégre valami újat próbáltak létrehozni, és egy régebbi szoftverrel szerzett tapasztalat inkább jelentett hátrányt, mint segítséget. Ezt a filozófiát vallja számos szilícium-völgybeli startup cég, miszerint a legjobbak azok, akik nem tudják, hogy vannak dolgok, amiket , így tehát ki fogják találni a módját, hogy megcsinálják. Bezos is erősen hisz ebben a filozófiában.” („Egy újszülöttnek minden vicc új” - az iparjogvédelem régóta ismeri a téves előítélet leküzdésének gyakran kiemelkedő eredményekre vezető jelentőségét. Íme annak előnye, ha a téves előítéletet nem is ismerjük. - OP) ◙ „Bezosra jellemző volt mindig is, hogy hajlandó bármely forrásból származó új ötletet megvalósítani.” ◙ „Az Amazon.com rendszere segített Bezosnak elérni a jó vásárlási élmény biztosítására irányuló célját. Tudta, hogy ez a megközelítés a cég sikerének kulcsa.” (Különösen nagy horderejű lehet ez ebben a mai világban, amelyben a kiskereskedelem forgalmának oroszlánrészét olyan működési módokban bonyolítják le, amelyekben a jó vásárlási élmény az első áldozat. - OP) ◙ „Egy jó honlapnak úgy kell kihasználnia a számítógépes és internetes technológiákat, hogy olyasmit tegyen lehetővé, amit a fizikailag létező boltokban nem lehet megcsinálni. Bezos úgy gondolkodott, hogy ha a vevő ugyanazt a szolgáltatást eléri a boltban is, miért váltana át egy zavarosnak és néha ijesztőnek is látszó új médiára?” ◙ „Ha rövid és középtávon sikeres akarsz lenni, csakis olyat szabad csinálnod, ami hihetetlenül nagy hozzáadott értéket ad a vevőnek a hagyományos eljárásokhoz képest. Ami lényegében annyit tesz, hogy egyelőre csak olyasmit kell csinálnod online, ami másképp lehetetlen.” Bezos ◙ „Bezos egyik mottója az volt, hogy minden újonnan szerződtetett munkatárs magasabbra teszi a lécet a következő számára, így összességében egyre tehetségesebb emberek kerülnek hozzánk.” Az Amazonas egyik alkalmazottja. ◙ „Bezos így fogalmazta meg ezt a filozófiát: öt évvel a felvétele után az alkalmazott úgy fog gondolkodni: ” ◙ „Stratégiánk, hogy az elektronikus kereskedelem úti céljává váljunk. Azt akarjuk, hogy ha valaki bármit is venne online, hozzánk jöjjön, még akkor is, ha olyasmiről van szó, amit nem tartunk készleten. Könnyebbé szeretnénk tenni az emberek számára mindazon dolgok megtalálását és felfedezését, amelyeket online vásárolnának meg, még ha nem is mi árusítjuk azokat.” Bezos ◙ „Az online kereskedés hatalmas terület. Nem következhet be, hogy egyetlen cég dominálja a teljes piacot. Lesz viszont piacvezető, és világos, hogy mi minden piacon vezető szerepre törekszünk, ahová csak belépünk.” Bezos ◙ „Piacvezetővé úgy lehet válni, hogy rögeszmésen a vásárlói élményre fókuszálunk. Ennek köszönhetjük, hogy a könyvek területén kilencszer nagyobbak vagyunk a legközelebbi vetélytársunknál.” Bezos ◙ „Egyszerűen élvezem az Amazont. Mániám a változás, és el sem tudok képzelni gyorsabban változó környezetet, mint az internet általában, és az Amazon konkrétan.” Bezos ◙ „A könyveknek remek ötszáz évük volt. De most eljött a változás ideje.” az e-könyvek felé forduló Bezos. ◙ „A könyvnél semmi sem lehet könyvebb, így hát olyasmit kell elérhetővé tenni, amit egy könyvvel nem lehet, például a folyamatos szótárazás, a betűtípus változtatása és a tartalom 60 mp-en belüli vezeték nélküli elérhetősége. Valami olyasmit kell létrehoznunk, ami jobb a fizikailag létező könyvnél.” Bezos (láttuk, ugyanezzel a filozófiával fogott bele az online kereskedelembe. - OP) ◙ „Ha ez így folytatódna, nincs messze az az idő, amikor az Amazon szinte a teljes bevételt megkaparintja, amelyen jelenleg a szerző, a kiadó, a terjesztő, a nyomda és a többi érintett osztozik.” A Hachette Livre vezérigazgatója a könyvkiadásról és -kereskedelemről. ◙ „Megremeg a térdem, ha vevőmániás céget látok.” Bezos - idézetek a könyvből.

Amit Bezos az Amazonban létrehozott, az nem sokkal korábban még legfeljebb a tudományos fantasztikus irodalom világába tartozhatott volna: egy, a végtelenhez konvergáló palettájú, mindenki számára, mindenhol, a legkisebb ügylettel is elérhető kereskedő világcég, amelyet szinte teljesen az infokommunikáció virtuális terében építettek fel. „Amiben Bezos igazán ragyogó sikert ért el, az a remek online élmény, minimális emberi interakcióval. A honlap legyen egyszerű, gyors és ösztönösen kiismerhető. Sosem látott mennyiségű könyvet kell kínálnia a lehető legalacsonyabb áron, és gyorsan le kell szállítani a megrendeléseket. Mindehhez problémamentes működésnek kell társulnia, hogy a látogató elégedetten távozzon a honlapról.” írja Brandt. S olvashatjuk: az a kulcsszó, hogy „a lehető legalacsonyabb áron”, meghatározta a cég foglalkoztatás- és üzletpolitikáját is. Egyik sem éppen a kíméletesség csúcsa... Másrészt, „A cég indulásától egészen a mai napig Bezos mindig is fanatikusan igyekezett akár csak egyetlen százalékkal is fokozatosan növelni az Amazon.com hasznosságát (ami itt a vevőik számára megnyilvánuló hasznosságot jelenti - OP) Sokszor olyan apróságokról szól ez, mint az egykattintásos rendelés, vagy a később bevezetett egyetlen kattintással elérhető szolgáltatás, amellyel ajándékként lehetett megjelölni és csomagoltatni a terméket. Bezos nagy örömmel vezet be új szabályokat, ha azok a vevő előnyére szolgálnak.”

Az egymást követő innovációk persze érdekeket is sérthetnek, miközben a célközönség elégedettségére szolgálnak, vagy éppen a cég érdekeit juttatják érvényre. 2001-ben bevezették a „Nézz bele” funkciót, „ám nem mindegyik kiadónak vagy szerzőnek tetszik a gondolat, hogy bele lehessen olvasni a könyvébe vásárlás előtt”. (Ami ugyan ésszerűtlen húzódozás, legalább is ha a könyv kiállja az ilyen próbát. - OP) Két évvel később Bezos bevezette a „Keress a könyvben” funkciót, ami lehetővé tette az olvasóknak, hogy az őket érdeklő témákba úgy nézzenek bele, hogy egy centet sem kell fizetniük. Sem a kiadónak, sem az Amazonnak nem származik belőle bevétele, ám ennek nyomán a böngészők egy része mégis megvásárolja az adott könyvet, vagy másokat. Különös figyelmet érdemel viszont e hasábokon a következő: „A legtöbb vitát a 1-Click szabadalom gerjesztette, több mint egy évtizedig elhúzódott. Az ok: tilos bárki másnak elhelyezni egy egyetlen kattintással járó opciót a saját honlapján, hacsak nem akar jogdíjat fizetni az Amazonnak. A szabadalom eléggé tágan volt megfogalmazva ahhoz, hogy megakadályozza a versenytársakat nemcsak a számítógépes kódok másolásában, hanem az egyetlen kattintásos funkció bevezetésében is, módszertől függetlenül. Egyszerűen nincs sokféle mód a funkció bevezetésére, ráadásul egyik sem eléggé egyedi ahhoz, hogy ne sértse meg a szabadalmat.” Brandt hosszú és érdekes áttekintést ad az így kialakult háború történetéről, s Bezos további, hasonló ügyeiről. Stratégiája ezekben, Brandt összegzésével: „Mindig helyezd előtérbe a vevőt, még akkor is, ha ez látszólag jövedelemcsökkentő döntéssel jár.! Hosszú távon nyertes ez a stratégia. Ahhoz pedig, hogy előnyt szerezz az ilyen döntésekből, a jövőre gondolj, ne a jelenre. Még akkor is, ha az a jövő évek múlva következik be (például, megelőzve a felhasználó mozdulatait követni képes számítógépeket és más eszközöket, az Amazon.com szabadalmi bejelentést tett „Mozgások felismerése beviteli mechanizmusként” tárgyban, testmozgással történő vásárlásra - OP), már maga az ötlet felvetése gyorsabban hozhatja el azt. (Ami persze a cégnek csak akkor jó, ha nem a versenytársainak ad így hasznos tippeket. Ezért lehet hasznos elővágás az említett szabadalmi bejelentés is - OP) Lehet, hogy a konkurenseid utálni fognak érte, de a vevőknek imponálni fog, vagy legalább is jól szórakoznak rajta.” És „Az innovációknak és az új szabadalmaknak sosem lesz vége az Amazonnál. 2010 decemberében kiszivárgott a híre egy olyan új rendszerről szóló szabadalomnak, amely lehetővé teszi az Amazonon keresztül kapott ajándékok visszaküldését még a megérkezésük előtt. Ha Mildred néninek megvan az a rossz szokása, hogy kéretlen ajándékokat küldözget, a honlap tartalmazni fog egy lehetőséget . A rendszernek köszönhetően a címzett értesülést szerezhet arról, hogy rokona ajándékkal akarja meglepni, és még a leszállítás előtt becserélheti valami kívánatosabbra. A rendszerhez még is tartozik.”

Egy igencsak meglepő másik szabadalomról is beszámol a könyv. Egy olvasó arra kért engedélyt az Amazontól, hogy a saját honlapján megjelenő recenziói hivatkozhassanak az Amazonon a szóban forgó könyvekre (nyilvánvalóan hiperlinkkel - OP), s így azokat az érdeklődők azonnal meg is vásárolhassák. „Bezos felismerte, hogy ez nagy lendületet adhatna a cégnek. Így létrehozott egy Társulási Programot, amelynek keretében megkértek cégeket és más szervezeteket, hogy hivatkozzanak az Amazon adatbázisában található könyvekre. Amennyiben valaki rákattintott erre a hivatkozásra és megvásárolt egy könyvet az Amazonon, a társult honlap 5-15%-os jutalékban részesült. Az elért bevételen túl ez a program nagyban hozzájárult az Amazon hírnevének terjedéséhez, olyan honlapként híresült el, amelyen bármely téma rajongója megtalálhatja a keresett könyvet. (...) 1998-ban ezt Bezos úgy jellemezte, mint A Társulási Program ötletét szabadalmaztatta is az Amazon.” (Azt persze csak az USA szabadalmi jogának alapos ismerői tudják, lehet-e ott ötletet szabadalmaztatni, vagy ez az utolsó mondat sikerült slamposra a szabadalom tárgyát illetően. - OP)

Tudjuk, abban a háborúban, amelyet szelíden piaci versenynek neveznek, a cégek üzleti titkainak megszerzésére létezik egy meglehetősen egyszerű módszer: átcsábítani azokat a kulcsfontosságú alkalmazottaikat, akik a ’fejükben hozzák magukkal’ ezeket a titkokat. A modern időkben igen súlyos /munka/jogi kérdés az ez ellen való védekezés, hiszen itt ütköznek az immateriális vagyon jogi védelmének, másrészt pedig a szabad munkavállaláshoz való jognak a szempontjai. Amikor Bezos, az Amazon tevékenységének további fejlesztéseként hozzálátott a lehető legjobb logisztikai rendszer kialakításához, „a világ leghatékonyabb csúcskategóriás terjesztőközpontjait akarta létrehozni, és ehhez elkezdte felvenni a megfelelő személyzetet. Az egyik cég, ahol körülnézett, a Wal-Mart volt, amely köztudottan rendelkezett számítógépes disztribúciós központokkal. A Wal-Mart vezetői 1998 október 16-án keresetet nyújtottak be az Amazon ellen, amiért a disztribúciós központjaikkal kapcsolatos üzleti titkokat ismerő vezetőket csábított el, és azt állították, hogy az Amazon el akarja lopni ezeket a titkokat. A kereset állítása szerint az Amazon okozott nekik. A kereset nagy részét elvetették, így a következő év januárjában benyújtottak egy újabbat, amelyben megneveztek 15, az Amazon által átvett alkalmazottat. A keresetbe bevonták az Amazon kockázati befektetőjét is. (...) Bezos rávetette magát az ügyre. Keresni kezdte az Amazon adatbázisában a Wal-Martról szóló könyveket, és hármat meg is vásárolt. Ezekben rátalált a céget alapító Sam Walton megjegyzéseire, miszerint kifejezetten szeretett konkurensektől átcsábítani munkatársakat. Ezt az információt Bezos felhasználta az Amazon bírósági irataiban. A következő év áprilisában a cégek megegyeztek peren kívül....” („Si tacuisses, philosophus mansisses!”, azaz „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” mondhatnók, ami itt Walton esetében nem az ostobaság felfedésére, hanem a felesleges locsogásra utal. - OP)

HR (leánykori nevén személyzeti) politika: „Bezosnak sikerült mindig a legjobbakat felvennie. Az új munkatársak felvételi folyamata keménységben vetekedett a részecskefizikai doktorátus szóbeli vizsgájával. Minden jelölt előbb több munkatársnál járt interjún, majd Jeffhez került, aki alaposan kikérdezte az interjúkat készítőket is. Bonyolult táblázatokat rajzolt fel egy táblára a jelölt minősítésére, és csak azokat vette fel, akikkel szemben a legapróbb kétség sem merült fel. Előnyben részesítette azokat, akiknek a munkán kívül volt más érdeklődési területük és különleges tehetségük. - mondta. De okosnak is kellett lenniük.”

A hagyományos vállalatok több évszázados szerves fejlődés során alakultak ki, a hozzájuk alkalmazkodó vezetési módszerekkel együtt. Még az innovációkra támaszkodó ilyen cégek is nagyjában-egészében jól ismert terepen működtek. A csúcstechnológiás számítástechnika és infokommunikáció korszaka abszolút minőségi változást hozott ebben: Steve Jobsnak, Bezosnak, a Google alapítóinak és társaiknak nem is csak ismeretlen tartományokat kellett meghódítaniuk a cégeikkel, hanem nagyrészt létre is kellett hozniuk az addig nem is létező új üzleti terepeket - s mindezt úgy, hogy lényegében a nulláról indulva ehhez fejlesztették, alakították magát a céget is. Így terjeszkedett Jobs az Apple-lel a számítástechnikától a mind újabb alkalmazások, pl. az online zenekereskedelem, a mozifilmkészítés felé, Sergey Brin és Larry Page a Google rohamosan bővülő szolgáltatásaival, és így építette cégét Bezos is szó szerint világnagysággá.

Rendkívüli teljesítmény elérése rendkívüli vezetőt kíván. Háborgó tengeren a kapitány a hajóján valóban Isten után az első. Ilyen Bezos az Amazon parancsnoki hídján, és Brandt róla szóló jellemzése nagyon is emlékeztet korunk egy másik kiemelkedő konkvisztádorára, Steve Jobsra (Apple). „Akik valaha is együtt dolgoztak Bezosszal, nagyon különböző nézeteket vallanak vezetői erősségeiről és gyengeségeiről. Nem mindig ’kedves’ vezérigazgató. (Ha egy vezetőt mindenki szeret, az azt jelenti, hogy rosszul végzi a dolgát! - OP) Tud inspirálni és dédelgetni, de idegesíteni és lehordani is. Átlátja az egészet, de hajlamos a kézi vezérlésre. Bizarr, zseniális és igényes. Mindannyian úgy vélik, hogy igazi vizionárius (Jobs jellemzésének is ez az egyik legfontosabb eleme - OP), aki tudja, hogyan kell felépíteni egy tartósan fennmaradó céget. ” Brandt egy egész fejezetet szentel a kérdésnek: „de milyen vezető is Bezos?” Lezárásként egy vonást emelünk ki Bezos jellemzéséből, amelyet ugyan Brandt így nem fogalmaz meg, de ott van az egész könyvében, s még izgalmasabbá teszi a történetet: utánozhatatlan.

Michael Brooks: A tudomány titkos anarchiája - A radikális gondolkodás szabadsága




HVG Könyvek, 2011

Dr Osman Péter ismertetése

„Természeten, s törvényein az éj sötétje ült. / Isten szólt: - Legyen Newton! - S mindenre fény derült.” Alexander Pope ◙ „Amikor valódi géniusz születik e világra, azt legbiztosabban az jelzi, hogy minden ostoba szövetségbe gyűlik ellene.” Jonathan Swift ◙ „A tudomány remek dolog, ha nem abból kell az embernek megélnie.” Albert Einstein. ◙ „A kutatómunka a valódi egoistákat kedveli, azokat, akik a saját örömüket és kielégülésüket hajszolják, de ezt a természet rejtélyeinek megoldásában találják meg.” Szent-Györgyi Albert.- Brooks idézetei.

És íme Brooks szerint a tudomány, szavait e könyvéből idézve:

„A tudósok emberi mivolta - bármit is értünk ezalatt - lesz könyvünk témája. Több mint ötven éven keresztül a tudósok irányították ugyanis a modern kor egyik, vélhetően a legsikeresebb elterelő hadműveletét. És azért járhattak sikerrel, mert maguk a tudósok sem fogták fel, hogy mi történik.

A II. világháború után a tudomány arcfelvarráson esett át. Márka lett belőle - ugyanolyan márka, mint a Coca-Cola, az Apple Computers, a Disney és a McDonald’s. És a márka-jelleget még erősítették azok a melléknevek is, amelyeket a tudományra aggattak: logikus, felelősségteljes, megbízható, kiszámítható, úriemberes, nyílt, unalmas, érdektelen, objektív, és racionális. Semmiképpen és egy jottányit sem érzelemdús vagy szenvedélyes. A tudomány az, amire mindig számíthatunk. Mindent összevéve: a tudomány emberietlen.

Ennek a márkának a létrehozása és védelme -a racionális és logikus, a világosan lefektetett Tudományos Módszert követő tudós mítoszának megteremtése - mindenre rányomta a bélyegét a tudomány berkein belül. Hatással van a tudomány módszereire, a tanítására, a támogatására, a médiában való megjelenésére, arra, hogy mennyire válnak be (vagy nem) a saját minősítésének ellenőrzésére kidolgozott módszerek, különösen a szakmai lektorálás műfaja. De befolyásolja azt is, hogy milyen társadalmi hatást várunk el a tudománytól, illetve azt, hogy a nagyközönség hogyan viszonyul hozzá (és a tudomány hogyan lép fel a nyilvánosság előtt), és emiatt tekintjük a tudósok kijelentéseit megfellebbezhetetlen igazságnak. De amit a nagyközönség megismert, az csupán a tudomány karikatúrája, nem a valódi tudomány. A tudomány azonban annyira fontos jövőnkre nézve, hogy ideje elszakítani ettől a márka által kialakított képtől. Ideje, hogy a tudományt végre anarchikus, kreatív és radikális vállalkozásnak lássuk, mert mindig is az volt.

A tudomány ma már annyira uralma alá vonta a világot, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy szakmaként meglehetősen friss jövevénynek számít - egyike talán a legújabbaknak. A II. világháború előtt jobbára elefántcsonttoronyba zárva művelték a kivételezett kevesek. A globális konfliktusok azonban bebizonyították, hogy a tudósok egész nemzetek sorsát képesek megváltoztatni. (...) A hatalmon lévők gyorsan felismerték, hogy a tudomány jó befektetés: ha újra beköszönt a háború, akkor az nyer, akinek jobbak a tudósai. (...) Ezt követően indult meg az a folyamat, amit a történész Steven Shapin a következőképpen festett le:

(...) Amint a tudósok alázatosságukról meggyőzték a világot, mindössze annyi dolguk maradt hátra, hogy meggyőzzék a kormányokat is arról, hogy kezükben van az a biztonságos, hatékony és ellenőrizhető Módszer, amelynek segítségével - és persze elegendő erőforrás mellett - jobbá tudják tenni a világot. A meggyőzésben sokat segített az is, hogy a tudomány valóban szállította az eredményeket.

(...) A tudósok maguk is hagyták, hogy ez az álca őket is felültesse. Nekik is meggyőződésükké vált, hogy egy nemes és szenvtelen hagyomány örökösei, és azokat az értékeket, amelyek a tudomány márkájához kapcsolódnak, tudósok nemzedékei óvták gondosan és adták át a következő generációknak.

(...) Amikor a tudás határait feszegeti az ember, csupán egyetlen szabály létezik: minden megteszi, bármi elfogadható. A tudomány anarchia. (...) Az anarchista felfogás áll az elmúlt néhány évtized számtalan Nobel-díja mögött - márpedig ezekben az évtizedekben rengeteget tudtunk meg arról, hogy mi is az a világegyetem, hogyan működik, és mi hogyan illünk bele a működésébe. Márpedig akkor igaznak tűnik az a kijelentés, hogy a tudományban minden megteszi.

(...) És szó sincs arról, hogy ez valamiféle modern jelenség lenne. A tudomány mindig is eképpen festett, mert csakis így lehet működőképes. (Brooks jól le is pocskondiázza kiemelkedő példákként Newtont, Einsteint, Galileit és másokat - OP)

(...) A történelmet a győztesek írják, tartja a mondás. Talán ezért tartjuk Galileo Galileit ma is hősnek, nem közönséges csalónak.

(...) A tudomány csatatér. És alkotmányában azt is leírták arany betűkkel, hogy a Stockholmba vezető út a gúnyolódó kollégák sorfala között vezet.”



Érdekes, tanulságos könyv. Nem éppen a tökély teteje a saját - a tudományos alaposságú ismertetéseket és elemzéseket finoman szólva nem éppen túlhajtó - műfajában sem, ám kétségtelenül sok értékes ismerettel és felvetéssel szolgáló, gondolkodásra ösztönző, hasznos olvasmány. Ha olvastán olykor érzünk is elégedetlenséget, bőven megéri a reá fordított időt és energiát. Végső soron az ilyen elégedetlenség még jó is: arra indít, hogy utánanézzünk.

A helyenkénti kisebb slamposságoktól, és néhány hatalmas botlástól eltekintve (amelyekről az eredeti, angol szöveg hiányában nem tudható, vajon a szerző vagy a fordító hibái) gördülékeny, kellemes olvasmány, amely nagyon sok érdekességet elmond a tudomány világáról és történetéről, az elkötelezett kutatók munkájáról, no meg azokról, akik birtokukat óvták ellenük - igaz, olykor kissé felszínesen, helyenként túlságosan bulvárízű elbeszélésmóddal. A célja, a tudomány deheroizálása, a fonákjának megmutatása, s ezzel igazán izgalmas betekintéseket ígér. A téma tehát kitűnő, és elvitathatatlan az is, hogy az olykor felületesebb részek közt sok igazi gyöngyszem csillog. S a szerző szakmai felkészültségéről tudni érdemes, hogy PhD fokozatot szerzett a nem éppen agyilag középszerűeknek való kvantumfizikából.

Számos, itt felsorakoztatott példája kimondva, kimondatlanul azt igazolja, hogy a nagyléptékű haladást, vagy kifejezetten úttörő előrelépést szolgáló kutatások és kísérletek a maradi, a status quo-hoz ragaszkodó gondolkodásmód híveitől/haszonélvezőitől kapják meg az elítélő értelemben alkalmazott „anarchia” stigmát (már ha egyáltalán tényleg azt sütik reájuk, hiszen közérthetőbb, és ezért hatásosabb eretneknek, felforgatónak, netán szélhámosnak bélyegezni a kellemetlen ellenfelet.) Látjuk viszont azt is, hogy valójában az éppen uralkodó gondolkodásmód és szabályrendszer egészséges meghaladásán túl semmi anarchikus sincs bennük. A kutatók itt megismerhető rendhagyó gondolkodásmódja is sokkal inkább a tudás radikális tágításának, valamint az innovációnak a természetes, gyakran leginkább, vagy éppen egyedül hatékony eszköze, mintsem az anarchia megtestesülése - különösen nem e fogalomnak abban a jelentésében, amely szerint az anarchia a szervezett hatalom és irányítás hiánya miatt kialakuló zűrzavaros közállapot, fejetlenség, zűrzavar. (egyik jelentésként ezt találjuk mind az Encyclopaedia Britannica 2012 Ultimate Edition hatalmas Merriam-Webster értelmező szótárában, mind pedig az Akadémiai Kiadó Magyar értelmező kéziszótárában).

Íme a könyv egy jellemző gondolatsora a modern tudomány egyik legtöbb aggályt és indulatot kiváltó területéhez, a legújabb megtermékenyítési- és genetikai technológiákhoz, utalva Aldous Huxley híres könyvére, a Szép új világra, s az abban fekete utópiaként leírt „embergyárakra”: „A Szép új világ a jelek szerint behúzott minket a csőbe: nincs semmiféle antiutópia, amelyet az anarchista tudósok szabadítanának a nyakunkba. Tényleg akad olyan ember, aki megsiratná, ha magunk mögött hagynánk azt a világot, amiben (sic! OP) mindennaposak voltak a születési rendellenességek, a meddőség, a vetélés...? (...) A reproduktív technológia egyre közelebb érő hulláma csupán egyetlen dolgot fog elsöpörni: azt a feltételezett szerepet, amelyet az isteni hatalom játszik az élet megteremtésében. A titkos anarchisták arra készülnek, hogy átvegyék a hatalmat Istentől.” (Aminek persze ellene vethető, hogy Isten éppen e titkos anarchisták útján küszöböli ki a teremtésben e téren megvalósult hibákat! - OP) Az viszont már valóban anarchiára vezethet a jogrendben, amit Brooks így összegez: „A tudomány egyre szűkíti azt a szakadékot, amely az embereket elválasztja a többi állattól. És ezt olyan gyorsasággal teszi, hogy egyes tudósok már arról beszélnek, hogy az emberszabású majmoknak is emberi jogokat kellene biztosítani.” Akarva-akaratlan, az ilyen törekvések érvényesülése alapjaiban dúlná fel a társadalom /érték/rendjét és erkölcsi normáit. Ilyen jogok megadása esetén korlátok közé nem szorítható dedukció vinne el a baktériumok, netán a vírusok emberi jogaiig. (Azt pedig jól tudjuk az utóbbi évtizedek tapasztalataiból, hogy bőséggel lennének, akik zajosan tüntetnének e jogokért is.)

Az bizonyos, hogy Niccolò Machiavelli, a hatalomgyakorlás mindmáig kimagasló technikusa örökérvényűnek ígérkező szavai szerint “Nincs nehezebb, bizonytalanabb kimenetelű és veszélyekkel terhesebb vállalkozás, mint új szabályok bevezetése. Az újítónak harcos ellensége mindenki, aki a régi szabályok haszonélvezője, és csak langyos támogatást kap azoktól, akik hasznot húzhatnak a változásból.” (Nicolás Maquiavelo: El Príncipe - Espasa-Calpe, S.A., Madrid, 1973) A könyv egyik kiemelt szereplője, a Nobel-díjas Stanley Prusiner pedig ezt így fogalmazta meg: „A jövőbe vezető út minden kereszteződésénél a hagyomány tízezer embert állított fel, akik a múltat őrzik.” És igen, tagadhatatlan, hogy az innovációk létrehozása valóban felforgatást is jelent. Ám nem tűnik teljesen megalapozatlannak az a feltevés, hogy a „titkos anarchia” inkább marketingtrükként, a figyelemfelkeltés erősítése céljával és a szenzációs leleplezés ígéreteként - mindezekkel a kelendőség fokozására - került a címbe, és ennek sodrában/kényszerében osztogatja a szerző az ismertetéseiben és értékeléseiben a kutatóknak, tudósoknak elég könnyű kézzel az anarchista jelzőt. Nemegyszer érezzük úgy, hogy nála a tudományos kutatásban az anarchista egyszerűen a másként gondolkodónak, az uralkodó dogmáktól elszakadónak a szinonimája. Az anarchisták eszmerendszerében az anarchia azonban nem pusztán a meglévő rend tagadása, hanem megvan a maga egyértelműen célzott paradigmája - ez utóbbi érvényesülését nem igazán érezzük a felhozott példákban. Az pedig elég érdekes kérdés, hogy a fejetlenséggel, zűrzavarral járó anarchia hogyan lehet titkos. (Úgy tűnik, Brooks amúgy is trükközik könyve címével. Az eredeti, angol cím első része Free Radicals, ami kémiai értelemben szabad gyököket is jelent, s akár arra is utalhat, hogy a szóban forgó tudósok, kutatók szabad gyökökhöz hasonlóan tépik fel a status quo szövetét a tudományban. - OP)

Maga a kiadó így ajánlja e könyvét a honlapján: „A tudomány legtöbbünk számára olyan, mint egy diadalmenet, amelyben logikus lépések megdönthetetlen bizonyítékokon keresztül egyértelműen elvezetnek a megoldáshoz. De ez a mi sem áll távolabb az igazságtól. A szerző a tőle megszokott nyíltsággal, rendkívül sok megtörtént esetet feltárva, foglalja össze, hogy a tudomány sokkal inkább tortúra, álmok, látomások, fáradhatatlanság, hazudozás, szélhámosság, kétségbeesés, civakodás, hetvenkedés, politika, pénz, elszántság és végül – ha minden sikerül – egy pillanatnyi eufória, amiért az egésznek értelme volt. De a tudomány titkos anarchiájának leleplezése nem elveszi, hanem inkább visszaadja az őt megillető rangját és helyét.

Brooks már idézett szavaival a tudomány csatatér, és bőven kapunk példákat arra a régi alaptételre, hogy az igazság a háború első áldozata. És igen, a modern tudomány modern csatatér, amelyen a harcokat a legkorszerűbb eszközökkel - ám a harc örök szabályai szerint - vívják. Brooks idézi a már említett Prusinertől: „.Mivel a sajtó általában képtelen felfogni a tudományos érveket, ugyanakkor szívesen ír bármiféle szembenállásról, ezért bírálóimnak a támadásai idővel rendkívül személyesek és rosszindulatúak lettek.” Milyen sekélyes ez, ugyanakkor milyen kártékony! Másrészt, amint Brooks mondja, idézve a Nobel-díjas Wendell Stanley-től is: „Ha a dolog fontos, akkor az új tudomány megdönti a régi uralmát - de ehhez egy erőteljes reklámkampányra is szükség van. (...) Ha Nobel-díjra vágyunk, akkor nem elég a magas fokon művelt tudomány. A széles körű és folyamatos reklámhadjáratra is szükség lesz.” És a modern harcmodor - ismét Prusinertől -: „ha bedobunk a köztudatba egy új elnevezést, majd elkezdjük az emberek között terjeszteni azt, hogy feltehetően kapcsolatban áll az Alzheimer-kórral (a mai USA minden bizonnyal legrettegettebb, teljes szellemi leépülést okozó betegsége - OP), akkor azzal felkeltjük az emberek figyelmét. És akkor pénzt is kapunk.”

Álljunk meg itt két rövid megjegyzés erejéig. A tudomány mai világának mind nyilvánvalóbb vonása, értékrend-torzulása, ’anarchiája’ következik abból, hogy az eszköztár gyors fejlődésével rohamosan növekszik a kutatások pénz-igénye. A kutatóknak egyre kevésbé van más választása, mint hogy vigyázó szemüket azokra vessék, akiktől a nélkülözhetetlen finanszírozást megkaphatják, és akár súlyos kompromisszumok árán is megfeleljenek azok elvárásainak. Versengésükben a valódi szakmai kiválóság jelentőségét gyakorta felülmúlja az abban tanúsított kiválóság, hogy ki tudja a támogatók pénzét megszerezni, a versenytársai elől elvonni és ezzel azokat ellehetetleníteni, s mindehhez beépülni a megfelelő érdekszövetségekbe, ’kéz kezet mos’ kapcsolatokba, a támogatásokról döntő bizottságokba, valamint a ’peer review’, azaz ’védelmezzük a birtokunkat a kívülről jövőkkel szemben’ rendszerekbe.

Másik megjegyzésünk a modern média „teremtő erejére” vonatkozik. Caligula ’csupán’ szenátorrá nevezte ki a lovát. A - jóllehet más célok szolgálatában - folyamatosan csúcstechnológiás agymosást végző média viszont képes a még egyáltalán érdeklődő nagyközönség nem csekély hányadának szemében a kompetencia, sőt a kiemelkedő hozzáértés látszatával is felruházni egyes kreatúráit. Elsősorban a kevésbé egzakt tudományokban tudja ezt megtenni - ilyen a mai, gazdaságilag mindinkább zilált, zaklatott, kiszolgáltatott világunkban a makrogazdaságtan, a fiskális és a monetáris politika közérdekű kérdéseinek tárgyalása. Ha valakit elég gyakran szerepeltetnek, és az képes a komolyság látszatát kelteni, tetszetős dolgokat mondani (legyenek ugyan bármennyire hamisak), s ehhez a megfelelő szövegrészeknél ügyesen ismételgetni pár alkalmas frázist - pl. „a saját számításaim már harminc éve megmutatták”, „már akkor felhívtam rá a figyelmet”, „az Európai Parlamentben is azt képviselem”, stb -, arról előbb-utóbb sokan elhiszik, hogy ért ahhoz, amiről beszél (még ha nem is!). Példák, nevek az orrunk előtt... S hogy milyen mélyre süllyedhet a dolog a valódi tudomány ellenében, azt talán a legjobban az olyan készítmény-reklámok mutatják, amelyek nagyon sokakat érintő súlyos betegségeknél mondatják el a szereplőjükkel, hogy az orvos nem tudott rajta segíteni, mind rosszabbul lett, de szerencsére találkozott ezzel az új szerrel, s az szinte teljesen meggyógyította. Kell, hogy a tudománynak szilárd tekintélye legyen, hogy azok is bízhassanak benne, akik nem képesek a saját tudásuk alapján megítélni a valódi értékét, s azt amit adhat - márpedig ezek közé tartozik az emberek messze túlnyomó többsége. Ami rombolja ezt a tekintélyt - pl. az előzőekben említettek szerint hamis próféták propagálásával, a szakemberek lejáratásával -, az tényleg anarchiához vezet e fogalom legrosszabb értelmében.

Dressed to kill.. Brooks tökéletesen találó fejezetcímet alkotott: „Harcosok klubja”. Ebben írja: „Noha a mai napig csak kevesen ismerték el nyíltan, mégis teljesen egyértelmű, hogy annak, aki nagy eredményeket akar elérni a tudományban, készen kell állnia arra, hogy öljön vagy megölik. A felfedezésekért folytatott küzdelemben a második helyezettnek nem osztanak ezüstérmet.” (Amint iparjogvédelmi oltalmat sem. - OP) Ölni, ha átvitt értelemben is, karaktert, tudományos karriert tönkretenni, a tényleges vagy lehetséges versenytársakat a pályáról kiszorítani - valójában ebben nincs semmi rendkívüli. C'est la guerre, a háború, amely a tudomány berkeiben állandóan folyik - hiszen a tudós is gyarló ember, akinek egyaránt presztizs- és létkérdés, hogy a győztesek lakomáján az asztalnál, vagy az asztalon lesz a helye.. Ó, persze, igen, a tudomány legtisztább, legnemesebb hajtóereje a tudásvágy, a törekvés a világ jobb megismerésére. Ám ha csak ez űzné előre a kutatót, akkor a higgadtabb, kiegyensúlyozottabb lelkek bizonyára gyakran értelmesebb, de legalább is kevésbé gyilkos tempót diktálnának. Elvégre a hegy holnap is állni fog, remélhetőleg szintúgy a természetnek az a része, területe, objektuma is, amelyet tanulmányoz, a kutatás tárgyából - legyen bár mikroba vagy éppen atomi részecske - többnyire folyamatos a "felhozatal", tehát nem hajt a tatár. Az nem is, viszont Brooks teljes joggal emeli ki az elsőbbség megkülönböztetett és megkülönböztető jelentőségét. Amint idézi, „Egy tudós büszkeségét és azt a tudatot, hogy elért valamit, többnyire az táplálja, hogy elsőként vitt véghez valamit: ő volt az, aki ténylegesen felgyorsította vagy más irányba terelte a gondolatok áramlását, ő segítette elő a tudás bővülését...” A józan lét útjára visszahullva pedig hozzátehetjük, hogy az elsőség adta tudományos rang manapság nagyon is sokat számíthat abban a szakmai életet vagy halált jelentő versenyben, hogy ki jut hozzá a támogatók pénzéhez. A szociológus Robert Merton (a közgazdasági Nobel-díjas Robert C. Merton apja - OP) - idézi Brooks - már 1966-ban (a tudományban, a gyilkos versengés tekintetében még többé-kevésbé „boldog békeidők”! - OP) rámutatott, hogy a tudósok világában nagyon is érvényesül a ’Máté-effektus’: „Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.” (Mát. 25.29) „Mennél nagyobb valakinek a tudományos tekintélye - így Merton -, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a nézeteit gyorsan elismerik. Ha valaki feljutott a tudomány csúcsára, onnan gyakorlatilag nem lehet lepottyanni, még ha mások igyekeznek is mindent megtenni annak érdekében, hogy lelökjék a tudomány fennkölt tornyából.” És persze a támogatási pénzek urainak kegyeiből - tehetjük hozzá. Mindez bizony már nagyon is hajt, és kíméletlen versenyre késztet. Itt bizony kutató a kutatónak nagyon is kivájja a szemét, amint azt Brooks például a tranzisztor feltalálói Nobel-díjának hátteréről elmondja. Igaz, a történteket meglehetősen önkényesen nevezi anarchiának, ettől azonban maga a történet érdekes, tanulságos, és kegyetlenül jellemző a tudomány tényleges és cseppet sem kíméletes világára.

A Higgs-bozon története kapcsán idézi a világhírű tudós és kiemelkedő tudományos ismeretterjesztő Carl Sagantól: „Bárki, aki közelről lehetett szemtanúja a tudomány haladásának, pontosan tudja, hogy mennyire személyes vállalkozásról beszélünk. Csak ritkán emelkedik ki egy szent életű személyiség az irigység, a nagyravágyás, az orvtámadások, az abszurd elképzelések és ellenvélemények eltiprásának háborgó tengeréből. És néhány területen, ráadásul igen termékeny területeken, az efféle viselkedés számít normálisnak.” A valóság józan szemléletét tükrözik Max Planck e könyvében idézett szavai is: „Egy új tudományos igazság többnyire nem opponensei meggyőzése és belátása révén arat diadalt, hanem sokkal inkább azért, mert valamely opponense véletlenül elhalálozik.”

Brooks igen érdekes és tartalmas áttekintést ad a kiváló kutató Lynn Margulis hosszas küzdelmeiről is a felismerései elfogadtatásáért. Amint összegzi, „ő vetette fel elsőként, hogy biológiai felépítésünk jó része - például sejtjeink összetettsége - annak köszönhetően alakult ki, hogy két vagy több szervezet a kölcsönös előnyök érdekében együttműködött. Az elképzelés, amely endoszimbiózis néven ismert, ma már minden egyetem biológiai tanszékén a tananyag része. (S ma már tudjuk, hogy a mi sejtjeinkben is ott vannak az endoszimbionta mitokondriumok, amelyek igen fontos szerepet játszanak sejtjeink energiaellátásában. - OP) Azok, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen hatást gyakorolt Margulis munkája, roppant meglepőnek találják, hogy az asszony a mai napig nem kapta meg a Nobel-díjat.” Ez is kitűnő példa arra, hogy amit ő anarchista magatartásnak nevez, az gyakran egészen más: eretnekséggel felérő szembefordulás az uralkodó elméletekkel, nézetekkel, s ezzel a tudományos hierarchia uraival, akik ezeket az elméleteket, nézeteket védve tartják a pozícióikat. Margulis a kutatásai nyomán arra az álláspontra jutott, hogy a legfontosabb variáció, amit az idők folyamán a generációk átadtak egymásnak, akkor történt, amikor az állati és növényi sejtek mikrobás géneket fogadtak be. S amint Brooks írja: „Az őskövületekből tudjuk, hogy Margulisnak igaza van. És emiatt esett meg az is, hogy az endoszimbiózis tudományos képtelenségből tudományos alapvetés lett.” Margulis azonban, Brooks szavaival, „elkövette a hierarchia elleni főbűnt. A forradalmian új elméletet ismertető tanulmányt nem kevesebb mint tizenöt alkalommal dobták vissza, mielőtt végre megjelenhetett. A határtalan elutasítást látva Margulis úgy döntött, hogy ír egy könyvet, amelyben részletesen kifejti nézeteit. Ez azonban - a mérnök és feltaláló Daniel Hillis róla szóló szavait idézve - a legsúlyosabb bűn volt, amit az ember a tudomány világában elkövethet: megkerülte ugyanis a szakmai lektorálás jól bevált rendszerét. Sokak szerint kijátszotta a hatalom birtokosait és közvetlenül a nagyközönség elé tárta az elképzeléseit. Ezzel rendkívüli módon felbosszantotta a biológusokat - különösen, amikor kiderült, hogy jó nyomon jár.” Hillis szavaival: „Ha akad nagyobb bűn annál, mint hogy az ember a nyilvánosság elé áll az elméletével, az az, ha még igaza is van.” És ismét a kutatásfinanszírozás alattomos, gyilkos támadásokat lehetővé tevő világa: Margulis egy itt idézett levélben leírta, hogy „A National Science Foundation ösztöndíjakkal foglalkozó hivatalnoka (miután éveken át fenntartás nélkül támogattak) közölte velem, hogy ’fontos’ tudósok nem kedvelik a könyvemben elővezetett elméletet, és soha többet nem számítsak támogatásra. (Íme a peer review ’felturbózva’! - OP) Sőt közölték velem azt is, hogy meg ne próbáljak többet az NSF sejtbiológiai osztályára támogatási igényt benyújtani.” Margulis keményen visszavágott - de ezt már tessék elolvasni.

S ha nem is a tudomány titkos (?) anarchiája, ám teljességgel megalapozottnak aligha mondható dölyfe mutatkozik meg abban, ahogy képesnek állítja magát zárt, teljes értékű válaszokat adni a teremtés nagy kérdéseire. Brooks idézi a francia matematikus és csillagász Pierre-Simon Laplacet (1749-1827), aki azt az elhíresült - és Brooks szavával meglehetősen arcátlan - kijelentést tette, hogy az égitestek mozgását ő olyan pontossággal számolta ki, hogy ezentúl nincs szükség Isten beavatkozására. Idézi Stephen Hawkingot is, aki „feleslegesnek nyilvánította Istent, mint teremtőt: a fizika törvényei ugyanis isteni segítség nélkül is képesek a világegyetemet megteremteni.” Ha belegondolunk, ezzel - akárcsak Laplace kinyilatkoztatásával - ’csupán’ egy baj van: hiányzik egy nélkülözhetetlen rész ahhoz, hogy a kijelentés megálljon a lábán. Hawking esetében annak magyarázata, hogyan jöttek létre a fizika törvényei (olcsó válasz, hogy öröktől valók, s így értelmetlen firtatni a genezisüket), Laplace esetében pedig ennek az a variánsa, hogy miként jött létre az égitestek mozgása. Hawking esetében a kérdést még pikánsabbá teszi, hogy vajon mi a fizika hivatkozott törvényeinek viszonya a szingularitással, amelyet a Nagy Bumm mai értelmezése tartalmaz; vajon már előtte is megvoltak-e, s ha igen, hogyan tudták azt ’túlélni’, ha viszont nem, akkor hogyan kerültek a helyükre a szükséges pillanatban. „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.”

S ha az anarchia sötét értelmezése „gyönyörű képességünk, a rend” bukása, úgy végezetül hozzuk ide Gábor Dénes Brooks idézte szavait 1963-ból: „Három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora.” Ez alighanem korunk legmeghökkentőbb, legfontosabb, és rohamosan min aktuálisabbá váló próféciája! Mindinkább oly korban élünk - oda degenerálódunk!! -, hogy az anyagi és szellemi kényelem iránti igény valójában minden megfontolás és gátlás nélkül felülírja az élet fenntartásához szükséges erőforrások megóvását, azok felélésének megakadályozását, a tudomány pedig az üzleti érdekek szolgálatában segíti ezeknek az igényeknek a kielégítését, sőt további üzleti lehetőségeket teremtő újabbak ébresztését. Lelkiismeretes tudósoknak köszönhetően ugyan az írás már ott sötétlik a falon - "megmérettél és ön- és közveszélyesen kapzsinak, mohónak találtattál" -, ám mind többen már csak a (nyílt vagy burkolt) reklámok és a celebhíradók sziréndalára figyelnek, akik pedig még tudnak olvasni, azok is tehetetlenek az életterünket a profitjukért, uralmuk fenntartásáért leromboló, bennünket is annak felélésére késztető hatalmasságokkal szemben. Vajon mekkorát téved, aki ebben véli látni ma a tudomány legvalódibb, legtitkosabb anarchiáját?