2012. március 16., péntek

Karsai Judit: A kapitalizmus új királyai - Közgazdasági szemle Alapítvány, 2012





Dr Osman Péter ismertetése

Kiváló, hiánypótló, tisztázó mű a legtisztább forrásból, a téma legjobb hazai szakértőjétől. Nagyon kellett, és reméljük, hogy sokakhoz eljut.
Karsai Judit könyve tökéletesen világossá teszi, milyen tevékenységet végez a kockázati tőke a gazdaságban, s hogyan teszi azt. Nélkülözhetetlen ismeretek forrása mindenkinek, aki vállalkozások finanszírozásával foglalkozik, különös tekintettel azok indításának, fejlesztésének finanszírozására; hasonlóképpen azoknak is, akik célja vagy feladata, hogy innovációs fejlesztési tevékenységekhez szerezzenek külső finanszírozást.


Ebből már magától értetődően következik, hogy kötelező olvasmány (kellene legyen) mindenkinek, aki a gazdaságirányítás és -fejlesztés területén tölt be olyan munkakört, amelynek része a vállalkozások illetve a fejlesztések finanszírozásához kapcsolódó döntések előkészítése és/vagy meghozatala. Szintúgy az (kellene legyen) mindenkinek, aki ilyen pályára készül, illetve olyan tudást igyekszik szerezni, amely alkalmassá teszi, hogy ilyen feladat-körben is dolgozhassék. Az pedig így nyilvánvaló, hogy a téma kitűnő tankönyve mindazoknak, akik tanulni vagy éppen tanítani kívánják azt.


Aligha van gazdasági fogalmunk, amelyet a közbeszéd oly gyakran annyira félreért, mint a kockázati tőkét, amely egyszerre jelenti ezeket a befektetőket, és a pénzt, amellyel dolgoznak. E befektetők egyáltalán nem a kockázatot keresik, hanem az olyan befektetési lehetőségeket, amelyekben a pénz kellően nagy hasznot hoz nekik, és azoknak, akik pénzével ők dolgoznak. Reájuk is érvényes a befektetési piacok megkerülhetetlen törvénye: ahhoz, hogy esélyük legyen az átlagosnál nagyobb nyereség elérésére, a befektetésnél az átlagosnál nagyobb kockázatot kell vállalniuk. Ők erre szakosodtak: abban szereztek magas szintű tudást és tapasztalatot, hogy vállalatokba befektetve tudják kezelni, és minél inkább csökkenteni az ezzel járó kockázatokat, kiválasztani az ígéretes cégeket, amelyek értéke várhatóan gyorsan növekszik, és segíteni is azokat a felfelé ívelő pályájukon. A kockázati tőkés befektetése erről szól: ha a cég az átlagosnál számottevően jobban fejlődik, gyarapszik, s ezáltal jelentősen megnő az értéke, ezzel ő is nyer, ha viszont ez nem jön be, akkor részben-egészben odavész a várt haszna, s akár a pénze is. Ő tehát a cég várható fejlődésébe fektet be, és a tevékenysége fontos részeként igyekszik segíteni is azt. Nagytudású, óvatos befektető, nem pedig hazárdjátékos!


Nem a kockázati tőkéseknek rossz, ha a közönség és a gazdaság szereplőinek nagy része téveszméket táplál róluk. Ők, köszönik szépen, így is jól megvannak, teszik a dolgukat. Sikeresen működnek nálunk is, már 22 éve, elsőkként Németországtól keletre. A gazdaság szereplőinek és irányítóinak rossz, ha félreértik a szerepüket, hiszen az igen hasznos lehet a számukra - márpedig, ahogyan a világhírű közgazdász, J.A. Schumpeter írja, "A lehetőségekről jól végiggondolt közgazdasági megfontolások alapján mondjunk le, ne pedig azért, mert nem ismerjük őket."


Karsai Judit megkérdőjelezhetetlenül a messze legjobb hazai akadémiai kutatója és ismerője a kockázati tőke magyarországi-, valamint a régióban végzett tevékenységének. Amióta csak az érdekes emlékű Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság keretei között elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy megértsük a kockázati tőke szerepét és jelentőségét a fejlesztésben, és igyekezzünk megérttetni azt a honi gazdaság és gazdaságirányítás szereplőivel, fontos része és segítője volt ezeknek a munkáknak. Egy évtizede pedig vezetője a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület Statisztikai Bizottságának, amelynek fő feladata az adatok gyűjtése, feldolgozása és értékelése, s együttműködés e téren az Európai Kockázati és Magántőke Szövetséggel, ahová más országok hasonló adatai is befutnak. Így az elemzők azon legjobbjai közé tartozik, akik tökéletesen ismerik és értik elemzésük tárgyát, beleértve annak gyakorlati sajátosságait is. Mindezekkel felvértezve, e könyvében a hivatásos, és mind a témában, mind a vizsgálódás módszertanában kitűnően felkészült kutató minden fontos részletet feltárni, elemezni és értékelni igyekvő alaposságával ad átfogó, és egyben mélyreható ismereteket a kockázati tőke tevékenységéről, és ezen keresztül ennek az iparágnak a gazdasági szerepéről és jelentőségéről. Sok olyan megállapítást közöl, amely a témában járatosak számára is új tényeket, összefüggéseket, következtetéseket mutatnak be, vagy az eddigiek alapos átgondolására késztetnek. Kiemelkedően nagy információ értékűek a könyvében olvasható statisztikai adatok. Kiemelkedően nagy információ értékűek a közölt statisztikai adatok. Az már a tárgy sajátosságaiból következik, hogy némely megállapításával lehet vitatkozni, vagy azt másként fogalmazni. Ez szükségképpen következik márcsak abból is, hogy - amint azt ő is elmondja - a kockázati tőkések üzleti érdekei megkívánják, hogy ne tegyék mindenben átláthatóvá a tevékenységüket, s ennek a mindössze pár évtizedes iparágnak még amúgy sem alakulhatott ki jól megalapozott gazdaságtana.


A bevezetés kiemeli: „a rendszerváltás óta a magyarországi székhelyű cégek mintegy 800-900 tranzakció keretében ötmilliárd dollár kockázati tőkéhez jutottak. A könyv tulajdonképpen arra igyekszik választ adni, hogy e nem kis összeget kik, mikor, hogyan, hová és milyen eredményesen fektették be.” Ebből pedig, csak úgy, mint a régióbeli tények és tapasztalatok bemutatásából, mindenki nagyon sokat tanulhat, akinek bármi köze van, vagy lehet a vállalkozások és/vagy a fejlesztések finanszírozásához.